Sajnálom...+ Meglepiii :))

Sziasztok!:)

Jujj, hát szóhoz sem jutok... eszméletlen ennyi hozzászólás és a látogatottság...! *-* Köszönöm!:)♥
Rövid leszek és tömör. Tudom, vagyis csak remélni tudom, hogy várjátok az új részeket... Hogy valaki ne essen tévhitbe, említeném, hogy még biztosan nagyon sok rész lesz! Ha vége a sulinak, talán mindennap hozok részt!;)
Az a baj, hogy most továbbtanulás előtt állok, és az évvégim elég csúfosan festene (4 tantárgyból bukásra állok), így nagyon sokat kell tanulnom, gép közelében is ritkán vagyok...:/
A napokban ígérem, hogy fölkerül az új rész, addig pedig olvasgassátok az előzőt.

De hogy bizonyítsam, amit ígérek, itt egy kis előzetes a következő részből:

"  *Liam szemszöge*

Csak néztem a testét, amint tehetetlenül és elhagyva terül el a földön. Biztos voltam benne, hogy nem hagyott itt. Bár, hisz itt volt: a még meleg teste, a csukott szemhéjai... Csupán csak elaludt. Örökké. Óvatosan a számhoz emeltem kezét, és halvány csókot lehelve rá lehunytam a szemeimet.
- Szép álmokat, Emily! -suttogtam.

A zokogástól szinte ki akart szakadni a tüdőm a helyéről. A hugom. A lelkitársam... A barátnőm, halott. "

Próbáljatok meg megérteni, remélem jól vagytok!:)
Az allergiásoknak meg őszinte részvétem, nálam már elkezdődött.:c
Sietek a résszel, puszi, szeretlek titeket!:*♥♥