tag:blogger.com,1999:blog-38471811667782518652024-02-18T17:51:39.280-08:00We were young, We were crazy lovers ~Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.comBlogger12125tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-45568348889208216212013-08-04T18:07:00.000-07:002013-08-04T18:07:37.865-07:007. fejezet<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">Sziasztok!:)</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseiteket!:) Akkor.. ha minden igaz marad a 1D :)) Nagyon sok hozzáfűzni valóm nincs, csak tényleg megköszönném hogy támogattok.:) Ez nagyon sokat jelent nekem!:)♥ Kommenteket várom, negatívot is elfogadok...ennyi kihagyás után :D Puszii.:*:)</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">*2015.12.24.*</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">A téli hideg levegő csípte az arcomat, de nem érdekelt, tovább játszottam a hóesésben mint egy kisgyerek. Furcsa, mert furcsa, hogy mindenki azt hiszi egy másik államban, hogy halott vagyok. A családom, a barátok, az ismerősök, a rokonok, sőt, még az ellenségek is. Vagy várjunk. Nem, Shopie nagynéném segített az áthelyezésben ehhez a családhoz... Igen, ő az egyetlen aki tudja az igazságot. Nincs múltam, csak jelenem.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Liam az egyetlen, ami hiányzik ebből az életből. Liam.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Hilary, kérlek gyere be. Meg fogsz fázni! -szólított anya.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Máris! -ordítottam, majd a kipakolt cuccaimat kezdtem összeszedegetni.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Karácsony napja van. Tavaly ilyenkor még a valódi családommal ültem egy asztalhoz, mondtam imát és ettem jóízűen. Liam ilyenkor mindig hazajött, persze ajándék nélkül.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Amint beértem megcsapta az orromat a fűszeres csirke illata. Gyönyörű teríték az asztalon és hatalmas dobozok a fenyő alatt. A fenyő nem túl nagy, de nem is túl kicsi. A nappali méretének pont megfelelő. És ahhoz is, hogy a létrára felállva apu rá tudja adni a legszebb díszeit. Régen... már ha lehet régnek nevezni az elmúlt pár évet, sosem voltak ilyen meghitt ünnepeink. Minden a felfordulásról és Liamről szólt. Senki nem foglalkozott velem. Főleg akkor nem, mikor annyira nagyon egyedül éreztem magam a sötét szobában. Egy sarokba kuporodva a naplómat írtam ugyan azokkal a sorokkal: Meg akarok halni.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Bezzeg most! Inkább a felfordulásban lennék, inkább sírnék éjjeleken át, elviselném a láthatatlanság történetét. Csak az igazi családommal lehessek.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Egyáltalán miért pont Hilary a nevem?!</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Drágám, látom készen vagy. -ölelte át anya a vállamat. - Gyönyörű vagy, Hilary, mint mindig. -adott egy hosszú csókot a hajamra, majd könnybe lábadt szemekkel az asztalhoz invitált és leültetett apával szembe.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nos, ma valami igazán fontosról szeretnék veletek beszélni. -mosolygott apa amolyan "görcsbe rándul a szám, de mosolyognom kell" fejjel.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Igen? -kérdeztem. - Miről?</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Az asztalra kipakolt ételből éppen a csirkével szemeztem -a szárnyával- mikor anya beröppent egy kacsával is. Már szinte le is csaptam rá mint egy éhes hiéna, és szedegettem a tányéromra egy kis saláta körítéssel.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">A villám hegyén volt valami szutyok, amit bele kellett töröljek a "gyönyörű ruhámba"...</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mi a faszt csináltál, Hilary?! -üvöltötte apa az asztal túlsó végéről.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Bo- bocsánat... én csak.. piszkos volt a villám. -válaszoltam megszeppenve.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- És az a kibaszott szalvéta mire való? Tudod milyen méregdrága volt az a szájbabaszott ruha?! -a fejében az egyik ér egészen kidagadt. A feje lángolt a vörös dühtől, ami szerintem föl- s alá futkározott benne.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Sajnálom. -hajtottam le a fejem. Elment az étvágyam. Ez csak egy ruha, egy kis porral. Nem hiszem, hogy nem lehetne kimosni...</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Fölálltam az asztaltól, illedelmesen megköszöntem a vacsorát -amiből nem ettem- majd csöndben elsuhantam a fürdőbe.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">A csuklómon lévő vágást néztem. azt gondoltam, megcsinálom újra. Elvégre miért is ne?!</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Lecsúsztattam a hátamat az ajtón, felhúztam a lábaimat magam elé, és úgy meredtem a semmibe. Akaratom ellenére is könnybe lábadt a szemem. Homályossá vált minden. </span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Hilary! -szólított egy dühös hang az ajtó túlsó feléről. - Nagyon remélem, hogy a ruhádat mosod, mert ha nem akkor belefojtalak abba a vízbe, amibe én mosnám ki! -üvöltött az "apám".</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Megrémültem. Az egyetlen kiút... ha lelépek.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">A fönti kis ablakon próbáltam átpréselni magam, mikor apa hirtelen betörte egy rúgással -feltehetőleg- az ajtót.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mi a jó büdös faszt csinálsz?! -ragadta meg a bokámat.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Engedj el. -szipogtam.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Még mit nem! Előbb kimosod a ruhádat!</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">*2 órával később*</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Egy padon ültem, egy szál semmiben. Kegyetlenül fújt a szél, ráadásul még a hó is elkezdett szállingózni. Csípte a bőrömet a hideg levegő. Igazából... vak sötét volt, ugyanis csak futottam előre, amíg le nem ráztam apámat. Át a parkon, a réten, így kerültem ide a... izé...szóval ide.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Imádkoztam, hogy erre sétáljon valaki, mielőtt elaludnák és megfagynék a semmiben. Zsibogott a lábfejemtől a fejem búbjáig minden porcikám. Meleget akartam. Nem sokat, csak egy kicsit...</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jesszusom! Minden rendben?! Hívjak mentőket? -guggolt le elém egy srác.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ne-nem kell. Csak...csak vi-gyél vala-valami mele-gebb helyre. -szűrtem ki vacogva a fogaim közt.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Oké. Figyelj.. Fel tudsz állni? -kapkodott kétségbeesetten a tarkójához.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- N-nem. -válaszoltam egyszerűen. A lábaimat sem éreztem... Mintha már nem is az én testrészem lenne, akár le is vághatták volna, annyira el volt fagyva.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Oké. Gyere, próbálj meg kapaszkodni a nyakamba. -felemelt az ölébe. A mellkasa sugározta a meleget. Az illata olyan édes volt, hogy elkábultam tőle.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Itt lakom. -lépkedett föl egy emeletes épület lépcsőházában. Kipattantak a szemeim. Föl hozott magához egy csavargónak tűnő embert?!</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Meg kellene állnod kicsit a saját lábadon, ameddig kinyitom az ajtót. -kuncogott kínosan.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Oké. -bólintottam, és amint a földet ért a lábam, meginogtam. Igyekeztem nem az ajtófélfa mellé nyúlni, mert ha még részegnek is nézek ki, kilök vissza a hidegre. Az pedig nem lenne jó, ugyanis a hó rendesen el kezdett esni. Merem állítani, hogy ez december leghidegebb éjjele.</span><br />
<br />
<span style="background-color: black; font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="color: white;">Kattant a zár, majd beinvitált a meleg lakásba. A testemet átjárta a hő.</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Hadd lássalak, mennyire fagytál össze. -magával szembe fordított és a szemembe nézett. Sokkolt a látvány. Mintha csak Liam állt volna előttem, életnagyságban. Hülyén nézne ki, ha lesmárolnék egy tök idegen srácot, aki kiköpött Liam? Nem, ez hülyeség Emily! Vagyis Hilary...</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Meg-megkérdezhetem a nevedet? -kérdezte bizonytalanul.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- E...Izé. Mivagyok? Hilary. A nevem Hilary. -bólogattam meggyőzően. Az egyik szemöldökét felvonta, majd lassan kifújta a levegőt, mintha csalódott volna. Igen... biztosan azt gondolhatja, hogy egy tök elmebeteg csitrit hozott fel magához.. Végülis. Logikus. Vagyis... egy elmebeteg, csavargó részeg csitri aki az előbb rögeszmésen gondolta azt, hogy ez a tag a bátyja. Megártott a hideg...</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Szeretnél lezuhanyozni? -mosolyodott el végül.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Igen.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">* 1 és fél órával később*</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Köszi a zuhanyt, hálás vagyok. -motyogtam félénken. Amennyi melegvizet ki tudtam facsarni a tusolófejből, annyit áztattam magam. Egyre rosszabb benyomása lehet rólam. Szegééény...</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ugyan, nincs mit! Amúgy a nevem...</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ne! -kiáltottam, mire kicsit összerezzent. - Nem fontos. -hajtottam le a fejem. Nem tudom, mitől féltem jobban... Attól, hogy nem "Liam" lesz a neve, hanem mondjuk "János" vagy "Zoli", vagy attól, hogy Liam lesz a neve, csak nem az én emberem...</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Oké... -vette egy mély levegőt.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Aludhatok? -pirultam el. -Veled?</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Arcára kiült a döbbenet, látszólag teljesen jogosan, majd arcvonásai ellágyultak, megfogta a csuklómat és a szoba ajtajához vezetett. Becsukta mögöttünk az ajtót. Derekam köré fonta erős karjait, hozzám simult.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- A nevem Josh. -súgta a fülembe. Olyan kibaszottul izgató volt...</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Kedves Josh... -szembe fordultam vele. - Csókolj meg.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ajkai hevesen tapadtak az enyémre, nyelvünk folyamatosan súrolta egymást.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Van egy húgom. -zihálta miután elhúzódott.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Van egy bátyám. -újra megcsókoltam, de megint megszakította. Viszont... akkor már közlök egy tényt is.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Lefeküdtem vele. -egyszerre mondtuk. </span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ekkor kezdtem kételkedni, hogy valóban Joshnak hívják... Viszont egy percnél tovább nem gondolkodhattam tovább. Karjával úgy emelt föl, mintha egy egyszerű nyári paplan lennék. Majd úgy is dobott az ágyra...</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Megharagszol ha most lefekszek veled? -duruzsolta a fülembe.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Akkor fogok, ha nem teszed. -jelentettem ki játékosan és magamra húztam.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Lassan simogatni kezdtem nadrágján keresztül a férfiasságát,az ajkait harapdáltam. Lehúztam róla a pólót, ő is hasonló képp cselekedett. A melltartómon át masszírozta melleimet, szívogatta a mellkasomon a bőrt. Nyögdécseltem érintése alatt. Nem volt rajtam csak a bő pólója, így fehérneműben voltam. Lehámozta magáról a nadrágját. A dudor a boxerében egyre csak duzzadt. Ágyékát az én ágyékomhoz dörzsölte. </span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Lassan mozogni kezdett föl -s le. A melltartóm idő közeb a szoba másik végében landolt. Az alsóneműm szélébe akasztotta két újját, majd lehámozta rólam. Ugyan ezzel a mozdulattal én is megtettem az "utolsó" lépést. </span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Belém hatolt. Teljes hosszát belém nyomta, és a kurva életbe is! Kibaszottul élveztem! A tolásai egyre erősebbek és gyorsabbak voltak.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Gyerünk Liam! Erősebben! -ordítottam csukott szemekkel. Hátába kapaszkodtam a körmeimmel, mialatt teljesítette a kérésemet.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">A gyönyör egyszerre ért utol minket. Néhány másodpercig időzött bennem, majd fáradtan rám esett.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Liamnek szólítottál. -törte meg a csendet hosszú hallgatás után.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ömm.. én csak... -kezdtem volna magyarázkodni.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Shh. -ujját számra tapasztotta. - Annyira örülök, hogy nem haltál meg. Tudtam, hogy fel fogsz ismerni, hugi. -suttogta alig hallhatóan az utolsó szót.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv_8pTMIC2zBd6EjTEe13Rnw095YwKjZVG5DsugRT2d_RsKZu2psKz0DeTHNKJaOura6t7t3k6fvP6EeghlAIRkJzNwGDBh5mckQXqqn149GURSiQumOqKfXj1SrmiyVmMp7LM5LNBeLU/s1600/together.gif" imageanchor="1" style="background-color: black; margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: white;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv_8pTMIC2zBd6EjTEe13Rnw095YwKjZVG5DsugRT2d_RsKZu2psKz0DeTHNKJaOura6t7t3k6fvP6EeghlAIRkJzNwGDBh5mckQXqqn149GURSiQumOqKfXj1SrmiyVmMp7LM5LNBeLU/s320/together.gif" width="320" /></span></a></div>
<span style="background-color: black; color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ledöbbenve meredtem magam elé. Szóval... mégsem Josh. Ő Liam. Megtalált... Összekulcsolta kezeimet kezeivel, s így bámultunk egymás szemébe... "annyi" év után.</span>Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-70647407860260636342013-07-28T16:07:00.002-07:002013-07-28T16:07:54.989-07:00Jóttem, láttam, mentem....DE visszajönnék!:DSziasztok!:)<br />
Annyira nagyon sajnálom, hogy nem írtam részt és nem jelentkeztem...:/ Nem tudok, indokot mondani...sajnálom.:(<br />
Figyeljetek... tartanék egy felmérést, hogy hány emberre számíthatok :))<br />
1. Ha szeretnéd, hogy folytatás legyen, dobj egy TETSZIK-et!<br />
2. A történet továbbra is a 1D-ről szóljon, VAGY alakítsam át teljesen átlagossá, ahol csak néha-néha bukkannak föl. Ha az első, akkor komiba : 1D. Ha a második, akkor komiba : Mást.<br />
<br />
Köszönettel, ügyfélszolgálat!:DDD<br />
<br />
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/eo5YzA-U4PY?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe>Mindenki visszajelzését várom, csók. :))♥♥ Ui.: Élvezzétek ki a nyaraz, mindjárt vége...://<br /><br />Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-8178322056633760822013-05-12T06:19:00.001-07:002013-05-12T06:23:42.686-07:00Díj(íúristen, úristen, úristen!*-*)<br />
<br />
<i>Első díjjam, amit </i><cite class="user"><a href="http://www.blogger.com/profile/11423733757114519549" rel="nofollow">Martina Varjasi</a> -tól kaptam. Annyira nagyon köszönöm.:3♥♥♥<br /> </cite><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqfA2BEJx80tZskTdKd4NsQGshn0SGXgCgkhJl9FOYxYDCrIEplO1hmQO_J6hw4ypf_m3jVYM4DCYwvRyAUsJXfh1oCIkfmi9eBB4ziDDIul2fDD8E6bG6Nm4oCdH7kWbOImbCBvbbQhsy/s1600/dij.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqfA2BEJx80tZskTdKd4NsQGshn0SGXgCgkhJl9FOYxYDCrIEplO1hmQO_J6hw4ypf_m3jVYM4DCYwvRyAUsJXfh1oCIkfmi9eBB4ziDDIul2fDD8E6bG6Nm4oCdH7kWbOImbCBvbbQhsy/s1600/dij.jpg" /></a></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<span style="color: white;"><span style="background-color: black;"><u><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szabályok:</span></u></span></span></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<span style="color: white;"><span style="background-color: black;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1. Alap kérés, miszerint köszönd meg a díjat, attól akitől kaptad.</span></span></span></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<span style="color: white;"><span style="background-color: black;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások letudják menteni.</span></span></span></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<span style="color: white;"><span style="background-color: black;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">3. Válaszolj a kérdésekre, amiket kérdeztek tőled.</span></span></span></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<span style="color: white;"><span style="background-color: black;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">4. Küld tovább maximum 5 tehetséges blog írónak!</span></span></span></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<span style="background-color: black;"><span style="color: white;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> </span><b>- Mikor kezdtél blogolni?</b></span></span></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<br />
2011. nyarán, vagy akörül :)<br />
</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<span style="color: white;"><span style="background-color: black;"><b>- Ebben a pillanatban kiadatnád-e könyvben a blogodat, ha azt mondaná valaki, hogy teljesen ingyen el tudja neked intézni?</b></span></span></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<br />
Ha lenne ilyen lehetőségem, lehet, hogy nem ezt a blogomat, de egy másikat lehet, hogy kiadnám.</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<br />
<span style="background-color: black;"><span style="color: white;"><b>- Van, amit most már máshogyan csinálnál egy-egy részben és, ha igen akkor mi az?</b></span></span></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<br />
Az összes részt alaposan át szoktam dolgozni, vázlatokat készítek, és minden úgy történik benne, ahogyan én azt eltervezem. Ezért is tart olyan sokáig egy rész elkészítése, mert igyekszem nem csalódást okozni és kihozni mindenből a legjobbat! Maximum a neveket keverem össze egy teljesen másik bloggal, de még az is úgy jó, ahogy van.</div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<br />
<span style="color: white;"><span style="background-color: black;"><b>- Van-e kedvenc íród vagy blogolód? </b></span></span></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<br /></div>
Rengeteg van! Máskülönben... honnan jönne a sok ihlet?:P<br />
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<br /></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<br /></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
Akiknek küldöm:<br />
<span class="post-author vcard">
<span class="fn" itemprop="author" itemscope="itemscope" itemtype="http://schema.org/Person">
<a href="http://www.blogger.com/profile/02391104414322938260" rel="author" title="author profile">
<span itemprop="name">L.T.P.~</span></a></span></span><span class="post-timestamp"></span><br />
<span class="post-author vcard"><span class="fn" itemprop="author" itemscope="itemscope" itemtype="http://schema.org/Person"><a href="http://www.blogger.com/profile/17743519638041986688" rel="author" title="author profile">
<span itemprop="name">Dalmii</span>
</a>
</span>
</span>
<span class="post-timestamp">
</span></div>
<div style="font-size: 14px; line-height: 20px;">
<span class="post-author vcard"><span class="fn" itemprop="author" itemscope="itemscope" itemtype="http://schema.org/Person"><a href="http://www.blogger.com/profile/06691796032313925230" rel="author" title="author profile">
<span itemprop="name">Witta</span>
</a>
</span>
</span>
<span class="post-timestamp">
</span>
</div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-47975648204794506492013-05-09T05:29:00.000-07:002013-05-09T05:29:04.945-07:00Sajnálom...+ Meglepiii :))Sziasztok!:)<br />
<br />
Jujj, hát szóhoz sem jutok... eszméletlen ennyi hozzászólás és a látogatottság...! *-* Köszönöm!:)♥<br />
Rövid leszek és tömör. Tudom, vagyis csak remélni tudom, hogy várjátok az új részeket... Hogy valaki ne essen tévhitbe, említeném, hogy még biztosan nagyon sok rész lesz! Ha vége a sulinak, talán mindennap hozok részt!;)<br />
Az a baj, hogy most továbbtanulás előtt állok, és az évvégim elég csúfosan festene (4 tantárgyból bukásra állok), így nagyon sokat kell tanulnom, gép közelében is ritkán vagyok...:/<br />
<i><b><u>A napokban ígérem, hogy fölkerül az új rész,</u></b></i> addig pedig olvasgassátok az előzőt.<br />
<br />
De hogy bizonyítsam, amit ígérek, itt egy kis előzetes a következő részből:<br />
<br />
" *Liam szemszöge*<br />
<br />
Csak néztem a testét, amint tehetetlenül és elhagyva terül el a földön. Biztos voltam benne, hogy nem hagyott itt. Bár, hisz itt volt: a még meleg teste, a csukott szemhéjai... Csupán csak elaludt. Örökké. Óvatosan a számhoz emeltem kezét, és halvány csókot lehelve rá lehunytam a szemeimet.<br />
- Szép álmokat, Emily! -suttogtam.<br />
<br />
A zokogástól szinte ki akart szakadni a tüdőm a helyéről. A hugom. A lelkitársam... A barátnőm, halott. "<br />
<br />
Próbáljatok meg megérteni, remélem jól vagytok!:)<br />
Az allergiásoknak meg őszinte részvétem, nálam már elkezdődött.:c<br />
Sietek a résszel, puszi, szeretlek titeket!:*♥♥Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-64549838034833268612013-04-01T19:05:00.003-07:002013-04-01T19:05:51.830-07:006. fejezet<span style="color: red;"><span style="font-size: small;"><b><i><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Sziasztok!:)) Azt hiszem elkészült a rész :) Még egyszer elmondom, (és még valószínű, vagy százszor) hogy nagyon-nagyon hálás vagyok Nektek! :* Köszönök mindent :)</span></i></b></span></span><br />
<span style="color: red;"><span style="font-size: small;"><b><i><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">A következő fejezet 8 hozzászólás és legalább 15 "Tetszik" után jön! :) </span></i></b></span></span><br />
<b><i><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;"><span style="color: red;"><span style="font-size: small;">Jó olvasást, remélem tetszik majd.:$</span></span> </span></span></span></span></span></i></b><br />
<br />
<br />
<b><i><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">►I Want To Die</span></span></i></b><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7rsIsQgwRXMgZ9obaiUDy3CuoW35IfvaSEfgpuqPe1m1Qvg6NCoT7JEMQH2t5LBzpWFVNdZQo_IApZj1S7_ObdVc82z6SqAivSyvInO0Z2CzImXKInzZqGUocR1-BAHw3ejzlMgBWNCA/s1600/tumblr_mjhsz5RN911s1ry31o1_400_large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="269" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7rsIsQgwRXMgZ9obaiUDy3CuoW35IfvaSEfgpuqPe1m1Qvg6NCoT7JEMQH2t5LBzpWFVNdZQo_IApZj1S7_ObdVc82z6SqAivSyvInO0Z2CzImXKInzZqGUocR1-BAHw3ejzlMgBWNCA/s320/tumblr_mjhsz5RN911s1ry31o1_400_large.gif" width="320" /></a></div>
Liam keze simult a derekamra, amint kemény férfiasságát a fenekemhez lökte. Halk nyögés szaladt ki ajkaim közül, amik amint szétnyílottak, azonnal letámadta őket Liam. Nem tudtam, hogy mi miért történik. De lehet, hogy ha tudtam volna sem tiltakoztam volna az események ellen. Liam finoman csókolt, teljesen érzékien. Ezt tartottam különlegesnek bátyám csókjában, az első alkalomtól fogva, hogy akárhányszor csókolt meg, és akárhol - mindig levett a lábamról. Elképesztő hatást gyakorolt puszta csókjával az emberre, vagy csak rám?<br />
<br />
Harryt pillantottam meg, amint dühös pillantásokkal illetett meg, és a kert felé rohant. Szegény fiú, mit érezhet? Na jó, jelen esetben nem annyira izgatott, de mégis átéltem a helyzetét. Átfutott rajtam az az érzés, amit akkor éreztem, mikor rányitottam Liamre és Danire. Tudtam, hogy jó érzés, ha az ember után megy valaki. Még ha nem is mondd neki semmit, akkor is tudatja vele, hogy nincs egyedül.<br />
<br />
- Harry! -kiabáltam, de mivel 3 és még vagy 5 méter távolság volt köztünk, nem hiszem hogy hallotta...<br />
- Shh, Liam vagyok. -dörmögte bátyám a nyakamba. Meleg lehelete szinte égette a bőrömet.<br />
- Harry... -nyöszörögtem.<br />
- Miaz, nem vagyok elég jó neked? -erőszakos csókot nyomott nyakamra, majd szívogatni kezdte azt.<br />
- Liam! -toltam el, de nem volt bennem akkora erő, hogy a tervem megvalósuljon.<br />
- Liam! -kiabáltak a háttérből.<br />
- Zayn... -motyogtam értetlenül és úgy néztem rá mintha nem is tudnám, hogy ki ő. <br />
- Engedd el, haver! Hisz a húgod. -kerekedett ki a szeme.<br />
- A barátnőm. -javította ki morogva (?) és -végre- engedett a szorításán. Mintha csak elgyengült volna. Ennyit jelentenék számára? <br />
- Okéé... -vakarta a tarkóját az egyébként teljesen összezavarodott Zayn. -Egy kis játékot? -vonta föl a szemöldökét.<br />
<br />
Liam azt hiszem rábólinthatott, mert az én véleményem ellenére mégis a zárt fürdőszobába mentünk. Megnyitotta Zayn a csapot és a hatalmas sarokkádba a zubogó víz alá álltam. Ruhástól.<br />
A testemre tapadt az egész kollekcióm. Zayn boxerben állt mögém, Liam pedig úgyszintén csak elém. Reflex szerűen kapódott görcsbe a gyomrom már csak attól is, hogy Zayn erős kezei a derekamra simultak, és lágyan voltak a csupasz mellkashoz. Régen bánt velem ilyen érzékien valaki, kiélveztem minden egyes ezred másodpercét. A kezeim a kezére simultak, így könnyítve a mozgatásomat.<br />
Liam lassan kezdte el csókolni a nyakamat. Minden csók után egyre lejjebb tolta az elázott anyagot a testemen.<br />
Már kezdtem volna ízlelni a gyengéd érintéseket, de a telefonom hangos rikácsolásba kezdett a padlón elhajított táskámban. Ki a jószar keres éjfél után? Esküszöm, hogy ha anyám az valami olyan hülyeséggel, hogy "Hiányzol kincsem, gyere haza a bátyáddal" én kihajítom az ablakon érzelmestől- telefonostól.<br />
<br />
Kiugrottam a kádból, majd miután köhintettem egyet, lassan a fülemhez emeltem a telefont.<br />
- Halo? -szóltam bele hosszas csönd után.<br />
- Kiaz? -hallottam Zayn rekedtes hangját a víz csobogásában elmosódva. Olyan szexi. 90 fokos fordulatot véve a két előttem álló; akarom mondani ázó fiúra tekintve akaratlanul kuncogás fogott el: mindkettőnek feszül a boxeralsó, a hajuk jobbra-balra állva, összetúrva... mint a vásári majmok. Mégis odaugrottam volna közéjük és nem tudtam volna, hogy melyikkel kezdjem előbb. Perverz gondolataimat egy sunyi kuncogás mögé rejtettem.<br />
Élveztem, hogy csak én tudom, hogy mi jár a fejemben, ők meg értetlen fejjel néznek várva valami magyarázatot az értelmetlen hangjaimra.<br />
<br />
Kuncogásomnak egy ingerült női hang vetett véget.<br />
- Emily?! Te vagy az?<br />
- Anyu! -döbbentem le. - Mi újság veled? <br />
- Örülök, hogy te jól szórakozol, kislányom. -közölte közömbösen.<br />
- Anyu, mi történt? -néztem kétségbe esetten Liamre.<br />
- Édesapátok haldoklik. -egy egyszerű mondat volt. Mégis, ettől az egyszerű mondattól a földre rogytam. Apu?! Apu haldoklik?! <br />
- A-az lehetet-len. -dadogtam meghökkenve. Percről percre történt minden. Liam is kiugrott a kádból, kezemből kikapta a telefont. Az utolsó emlékem bátyám fájdalommal teli üvöltése, mely víz hangozott a tág helységben.<br />
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
Már rég fölébredtem és feküdtem a puha ágyban alvást színlelve, amíg Liam, Harry és Louis halkan, suttogva tárgyaltak meg bizonyos dolgokat... Olyan dolgok lehettek, amik nem akarták, hogy a fülembe jussanak, mert tényleg egész halkan beszéltek. Vagy csak nem akartak fölébreszteni...<br />
- Meghúztad a barátnőmet? -háborodott föl Harry.<br />
- Tulajdonképp nem, csak be voltunk rúgva és... ez hosszú történet. A lényeg, hogy nem tennék ilyet. -jelentette ki Liam, és megveregette Harry vállát. Bőr alól láttam, hogy minden tekintet rám szegeződik. Ez volt a halálom. Sosem szerettem a figyelem központjában lenni, sehol.<br />
- Nem lehetek örökké vele, nem lehet vele a védelmező bátyuskája. -majdnem mosolyra húzódott a szám, de eszembe jutott, hogy alszok. Szóval fordultam egyet és az arcomat a párnába rejtve, hatalmas vigyor ült ki az arcomra. Besüllyedt mellettem az ágy.<br />
- Haz, vigyázz rá, kérlek. -simogatta hajamat bátyám. Mondjuk az előbb hallottakat elég nehéz lett volna elhinni, azok után miken mi keresztül mentünk. Gondolok itt a "nem tennék ilyet" és a "védelmező bátyuska" címszóra. <br />
- Tudod, hogy szeretem őt, képtelen lennék fájdalmat okozni neki. -válaszolt Harry egyszerű melegséggel a hangjában.<br />
- Édesapátokkal mi lesz? -szólt közbe Louis.<br />
A gyomrom görcsbe ugrott, a fejem elkezdett zúgni. Nem akartam tudni a következményeket... Még nem.<br />
Meg akartam állítani az időt, vagy csak elmenekültem volna az események előtt. Meg is haltam volna, csak ne halljam a következményeket.<br />
- Már csak pár napja van hátra. -suttogta Liam. - Ne mondjátok el Emilynek, nem akarom hogy fájjon neki. -simított még egyet a hajamon.<br />
- És az jobb, ha titkolózol? -pattantam föl hirtelen. Liam szerintem szívinfarktust kaphatott, elég szaporán vette a levegőt. - Az jobb, ha én tudom meg utolsónak az eseményeket? Ha mindenkiben csalódok? Egyszerűbb ha nem mondod el? Nem akarod megosztani velem, Liam? Nem akarod, hogy tudjam? -szemeim szikrákat szórva cikáztak Liam és Lou között. Nem tudom, hogy Louis mivel érdemelte ki ezt a nézésemet, de mindenkire dühös voltam. Igazán, őszintén dühös.<br />
- Emily...én... - kezdett bele halkan.<br />
- Válaszolj! -üvöltöttem és a fejem olyan lehetett mint egy érett, nagy piros pattanás amely kidurranni készül. - Mit is várhatok tőled, aljas disznó. -gondosan arcon köptem mielőtt becsaptam volna magam mögött az ajtót.<br />
Utam a fürdőszoba felé vezetett. Azon belül a fiókos szekrényhez, abból pengét vettem elő.<br />
Haboztam az éles szerszámmal a kezemben. Hol a földre térdeltem, hol a falnak dőltem, vagy épp a mosdó kagylónak támaszkodtam. <br />
Ha apának már csak pár napja van hátra, úgyis egy helyre kerülnénk, várnám őt odaát. - gondoltam magamban. De hol is van azaz odaát?<br />
Utáltam már itt lenni: zűrös múlt, félelmetes jövő és őrjítő jelen. Mi értelme van? <br />
A tükörben néztem magam egy ideg. Ocsmányul nézek ki. Sápadt, szeplős bőr, zöldeskék szemek, vastag S alakú szemöldök és olyan hajzat, mintha csak a tehén szénájából másztam volna ki. Enyhén nyújtott fej forma, rendezetlen fogak... Mit szeret bennem Harry? Persze. Valószínű semmit...<br />
Hogy-hogy nem ijedtek még meg tőlem az emberek? Gozzilla vagy Jeti is lehetne a becenevem.<br />
Vagy Morkoláb. Mikor kicsi voltam, a nagyim sokat mesélt egy magas, szőrös emberről aki éjszaka a sötétben morogva keresi a rossz gyerekeket és elviszi őket. Na igen, az volt a kedvenc mesém. Morkoláb.<br />
<br />
A pólóm ujját lassan felgyűrtem, és a fehér bőrömet kezdtem tanulmányozni a kék csíkokkal. A pengét lassan az egyik ér fölé helyeztem és lágyan végighúztam az alkaromig. A hideg penge szinte siklott a karomon. Elképzeltem ugyan ezt , csak vérrel. Milyen jó érzés is lenne, ha a vörös vérem szánkózna a bőrömön. Mint hóesésben a Télapó.<br />
<br />
<span style="color: red;"><i><b>Mileőtt tovább mész, indítsd el a hatás kedvéért. :)</b></i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/5anLPw0Efmo?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
Kopogtak.<br />
<br />
- Emily, tudom, hogy nehéz, megértem, hogy fáj és dühít, de kérlek szépen nyisd ki az ajtót. -beszélt emelt hangnemben bátyám.<br />
- Soha nem voltál védelmező! Sosem vigyáztál rám, csak megígértél mindent! -hullott le az első könnycseppem. - Csak a szád volt nagy, mikor kellettél sosem voltál ott, kellék lettem Danielle mellett. Pedig megígérted, Liam! Megígérted, hogy ketten leszünk. -egy gombóc szaladt a torkomba. Végre kimondtam. Kimondtam, ami éveken át nyomta a szívemet. <br />
-Ems, ne hülyéskedj! Lehet, hogy nem tudtam rád vigyázni...<br />
- Nem lehet, biztos! -vágtam a szavába. -Anyáéknak kellett volna, de anyáék is épp úgy magamra hagytak, mint te! -lassan az ajtóhoz sétáltam, leguggoltam elé, és a tenyeremet a tölgyfaajtóra simítottam.<br />
- Emily, mindenkinél jobban szerettelek. -mondta halkan, hangja néhol beleremegett. -Megígérem...<br />
- Ne ígérj semmit! Többé nem kell. -fölálltam, letöröltem a könnyeimet. - Én ígérek meg valamit. Megígérem, hogy soha többé nem lesz gondod velem. Megígérem Liam. -az utolsó mondatot szinte már csak magamnak mondtam.<br />
<br />
Kizártam a dörömbölést kintről, kizártam a buta hangokat a fejemben. Nem érdekeltek többé.<br />
Hatalmas erővel húztam végig az éles pengét a kezemen. Egy másodperc alatt lefolyt az első pár csepp vér. Többet akartam.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2QHR-1MxRj6FVCZzbwKwKW9KdavQYKGRWMgffjAmQo-rh4zF4Bsw1YCuToXDkoyXYkqTWe5ABeL5mU0v55QRpdEVlOS_RoIm7b9wJhzkXowPCQRqVSo7mv_lkRFr7QBmEh-sXwBoW7-4/s1600/cut.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2QHR-1MxRj6FVCZzbwKwKW9KdavQYKGRWMgffjAmQo-rh4zF4Bsw1YCuToXDkoyXYkqTWe5ABeL5mU0v55QRpdEVlOS_RoIm7b9wJhzkXowPCQRqVSo7mv_lkRFr7QBmEh-sXwBoW7-4/s320/cut.gif" width="320" /></a>Megismételtem a mozdulatot még vagy háromszor vagy négyszer, és akkor már tudtam, hogy nincs visszaút.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
Elkóvályogtam az ajtóig, kinyitottam. Nem nagyon, csak résnyire. A fürdő véres volt, a padlón kisebb tócsa.<br />
- Mi-mitcsináltál? -kerekedett ki Liam szeme.<br />
- Megszabadítalak titeket a fölöslegtől. -varázsoltam halvány mosolyt arcomra.<br />
- Te buta lány! -lábadt könnybe az előttem térdelő fiú szeme.<br />
- Liam, mindig is te voltál a példaképem, és nagyon szerettelek. -szemébe nézve tudtam, hogy legbelül valóban így érzek.<br />
- Nehogy meghalj itt nekem, Ems. -lökte be a fürdő ajtaját, így alaposan rálátott a karomra. -Ne, ne, kérlek ne. -zokogott. Szabad kezemből kiszakította a pengét és a fürdő másik végébe hajította.<br />
- Légy erős, Emily! -erős karjaiban éreztem a biztonságot, a nyugalmat.<br />
<br />
Azt hiszem utoljára néztem föl rá igazán, utoljára éreztem édes illatát, utoljára vigyázott rám.<br />
Elsötétült, minden... Liam még letett a földre és ordítva rázogatott.<br />
- Ne halj meg, kérlek ne haj meg. -suttogta.- Veled maradok, Ems. Megígérem most utoljára, hogy veled maradok. És be is tartom. -megcsókolta a kezem. Ez volt az utolsó dolog, amit éreztem. Liam forró csókja a kezemen. Liam csókja -ami mindig levett a lábamról.<br />
Liam. Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-2523354766364890572013-03-30T10:21:00.005-07:002013-03-30T10:21:59.859-07:00Figyelem!<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><u><i><b>Sziasztok :))</b></i></u></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Először is szeretném megköszönni a biztató komikat és egyszerűen imádlak titekeeeeet!!*-* Annyira nagyon <u><i><b>fantasztikusak vagytok és tényleg nagyon hálás vagyok</b></i></u>!:*</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">A <span style="color: red;"><u><i><b>következő rész a napokban felkerül</b></i></u></span>, csak rengeteg a dolgom...sajnos.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"> Egy pár kommentek -ha kérhetem- jeleznétek, hogy számíthatok rátok.:))</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJO41Oq6Sjm1ayH2IYzihH0eih0TVZt7GdFwg4wG7AamfQnUbxOnoqE3K1PXpqTarb9v51ENCFyyYQ2kVnMQz9wtSrw_2-efIngRtKTg-rkEFJMvoXMN-Lv0HstlRDk9S0-KnMJO7tQyM/s1600/nyuszi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJO41Oq6Sjm1ayH2IYzihH0eih0TVZt7GdFwg4wG7AamfQnUbxOnoqE3K1PXpqTarb9v51ENCFyyYQ2kVnMQz9wtSrw_2-efIngRtKTg-rkEFJMvoXMN-Lv0HstlRDk9S0-KnMJO7tQyM/s1600/nyuszi.jpg" /></a></span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><u><i><b>Kellemes Ünnepeket!:) Puszii.xoxo</b></i></u></span></span>Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-20318881583111794172013-02-04T01:26:00.000-08:002013-02-04T01:26:09.720-08:005. fejezet<br />
<u><i><b>Sziasztok drágák!☺Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, annyira hálás vagyok ♥</b></i></u><br />
<u><i><b> Valószínű gyakrabban fogok részeket hozni, valamint indítok egy szavazást is. Kommentelni kötelező, remélem tetszeni fog.:P:$ Mostantól lesznek címek is, ha nem gond.☺</b></i></u><br />
<u><i><b>Puszii ♥♥</b></i></u><br />
<br />
<i><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><u><span style="font-size: x-large;">• Party Hard </span></u></span></i>♪♫<br />
<br />
<br />
- Többiek? -ráncoltam homlokom.<br />
<br />
<br />
- Vagyunk páran... viszont... -nézett le a földre. -Davidet baleset érte haza felé tartva és elhunyt a sérüléseiben. Sajnálom, Emily. -vágott nagyon együtt érző fejet Liam.<br />
<br />
<br />
* 2 hónappal később *<br />
<br />
Kiderült. Minden...De Harry annyira törődött velem, hogy teljesen természetes volt, hogy velem van. <br />
Érezted már úgy, hogy feltétel nélkül szeretsz valakit? Hogy nincs annyi idő, ami elég lenne ahhoz, hogy együtt legyetek? Hogy minden gondod csak apró kavicsnak tűnik a hatalmas gyémántod körül?<br />
Ez lenne az igaz szerelem?<br />
- Indulhatunk asszony? -lépett be a szobám ajtaján Humor Harold.<br />
- Természetesen ember. -nevettem el magam és a fehér ruhámat megigazítva odaléptem mellé.<br />
- Gyönyörű vagy, mint mindig. -adott egy puszit a homlokomra.<br />
- Ne essünk túlzásba. -bokszoltam vállába (talán túl erősen) és tovább álltam.<br />
<br />
A taxiban két szót nem szóltunk egymáshoz. Harry arca fáradtságot sugárzott. Csak nézte az ablakon legördülő esőcseppeket, melyek talán pont olyan szomorúak lehettek, mint ő maga. <br />
Néha olyan balfék tudok lenni, nem gondolkozok mielőtt cselekszek. <br />
<br />
- Itt vagyunk. -szólt hátra a taxis. Harry torkát köszörülve megtudakolta a fuvar árát, majd a válasszal nem törődve egyszerűen odalökött egy húsz dollárost és nélkülem indult a fiúk háza felé.<br />
Hosszas csöngetés után Zayn nyitott ajtót.<br />
- Szevasz Harry! -vette a lendületet a pacsira, de kedves barátom szó nélkül berontott a házba. -Na most mivan? -fordult felém.<br />
- Az én hibám. -hajtottam le a fejem.<br />
- Szia hercegnő. -kapott föl és jobbra-balra hintáztatott a levegőben.<br />
- Szia Zayn. -sóhajtottam miután letett.<br />
<br />
<u><i><b>Mielőtt tovább mész indítsd el. ☺ </b></i></u><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/FuwTgZOKcf8?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
Beérésünk után mindenki hatalmas szeretettel üdvözölt 2 hónap kimaradás után.Liam nyakába olyan nagy lendülettel ugrottam, hogy egy az egyben föl is löktem. Danielle a háttérből szúrós pillantást vetett ránk, hiszen mikor legutóbb ezt csináltam, hát.. khm.. értitek...<br />
- Hiányoztál. -búgta bátyám a nyakamba. Lassan hátra húzódtam és mélyen kémleltem barna szemeit. Ez az érzés... Mint négy éve anno', a pillangók a gyomromban.. Nem! Az nem lehet! Még egyszer nem történhet meg!<br />
Harry. Hol van Harry? Szükségem van Harryre.<br />
Mint egy harcipipi legurultam Liamről és Harryt kezdtem keresni.<br />
Megálltam a nappaliban, ahol épp a drága barátom és egy lófejű nyerítő (?) csaj épp Harold nadrággombját tanulmányozták.<br />
Állhattam ott vagy 10 vagy 20 percet, de észre sem vettek, csak bájcsevejt folytattak...<br />
<br />
Liam. Hol van Liam? Szükségem van Liamre.<br />
A kinti kertben ücsörgött a srácokkal sakkozva és sört iszogatva még a lányok -Dani és 2 xy személy- a medencében úszkáltak.<br />
- Emily, jó hogy jössz! -mosolygott Zayn és oda sétált mellém.<br />
- Lányok! -kiabált a medencében viháncolóknak. -Ő itt Emily.<br />
- Sziaaa! -ordította mindenki egyszerre -kivéve Dani kisasszonyt.<br />
- A szőke, kontyolt hajú Perrie, a barátnőm, aranyos és kedves lány. -pirult bele kicsit. -A barna copfos Eleanor, Louis barátnője, és hát a göndörke Da...<br />
- Danielle, Liam barátnője. -fejeztem be a mondatot unottan és egy szemforgatással fejeztem be a mondatot.<br />
- Hol van Liam? Az előbb még itt ült. -mutattam az üres székre magam előtt.<br />
- Sörért ment. -kiáltott a szőkeség az asztal túloldaláról.<br />
- Majd...beszélünk. -mosolyogtam Zaynre, és a konyha felé vettem az irányt.<br />
<br />
Se szó se beszéd, megkopogtattam Liam hátát és mire fölhajolt én már meg is fordítottam. A hűtőhöz nyomva -így a hűtő ajtaját bezárva - egyszerűen csak megcsókoltam. Abban a pillanatban kiejtette a sörös dobozt a kezéből és combomat derekához emelve egyre jobban szorított magához.<br />
<br />
- Hiányoztál. -mondta rekedtes hangon, miközben a szemem és az ajkam között cikázott tekintete. Ismét egymás ajkainak estünk.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguF68EBLtYORYvbRCeXh08fPcVH7cwuwJCG_c5FgK9eNkI20Bx4z93Ke_-1ke0AEGd5xfpxriYUqtdKy9Yikqy9TkURQLGHhCtSCTzJCGqIsYT45R23tI3fiiQZ6sDuWYNvPtLZsLUPoY/s1600/tumblr_lwxner5i1A1qe55kwo1_1280_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguF68EBLtYORYvbRCeXh08fPcVH7cwuwJCG_c5FgK9eNkI20Bx4z93Ke_-1ke0AEGd5xfpxriYUqtdKy9Yikqy9TkURQLGHhCtSCTzJCGqIsYT45R23tI3fiiQZ6sDuWYNvPtLZsLUPoY/s320/tumblr_lwxner5i1A1qe55kwo1_1280_large.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
Csípőmet egyre gyakrabban szorítottam ágyékához, majd lassan éreztem, hogy farmere alatt dudor keletkezett. Felkapott az ölébe és az emelet felé vettük az irányt. Jobb híján Zayn hálószobája akadt a legközelebb, berontottunk és -az ajtót kulcsra zárva- dőltünk le az ágyra. Liam azonnal levette a fölsőjét és a nadrágját. Én is kiküzdöttem magam a fehér magassarkúmból és a szűk szoknyámból, majd bebújtam a takaró alá. <br />
- Liam, mielőtt ismét butaságot csinálunk, inkább csak élvezzük egymást. -mosolyogtam.<br />
- Emily, add a kezed. -nyújtotta felém karját. Óvatosan belehelyeztem kezemet tenyerébe, ami elvezette kezemet kőkemény férfiasságához.<br />
- Így akarsz hagyni? -vonta össze szemöldökeit és kérlelően nézett rám.<br />
Az egész szituáció még nedvesebbé tett, nem bírtam magammal.<br />
- Akarlak, Liam. -ültem az ölébe és megtámadtam ajkait. Vonagló mozgásaim közepette Liam letépte rólam a melltartómat.<br />
- Ems, nem tudom tovább tartani. -harapott lágyan a nyakamba.<br />
- Csak egy kicsit bírd ki. -nyögtem, és erőseben kezdtem a csiklómat férfiasságához dörzsölni.<br />
- Emily.. -sóhajtott.<br />
- Engedd. -suttogtam fülébe, és amint megéreztem a forró "szaftját" én is elélveztem.<br />
Erősen fújtattunk egymás nyakába. Lassan mindketten lenyugodtunk, és fölöltözve mintha mi sem történt volna, lesétáltunk a táncoló tömegbe. Sokkal többen voltak, mint mikor elvonultunk. A fények színjátéka még vadabbá tette az egészet.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpKBVnbjSVV310GhaW9kWXflith_poD40sFK5vi6WhPXlXGWvIW3K15A_NWZGfwih_8i3pQfpFb5jSIgQQDKW9jzr8E6ySknFslOnFUsDFfv8mzisycsdShy80EIoB9p661yF4L3bCyPU/s1600/croatia_zagreb_events_party_united_zagreb_001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpKBVnbjSVV310GhaW9kWXflith_poD40sFK5vi6WhPXlXGWvIW3K15A_NWZGfwih_8i3pQfpFb5jSIgQQDKW9jzr8E6ySknFslOnFUsDFfv8mzisycsdShy80EIoB9p661yF4L3bCyPU/s320/croatia_zagreb_events_party_united_zagreb_001.jpg" width="320" /></a></div>
Harry lassan mögém állt, és hátulról derekamra simítva tenyereit, táncolni kezdett. Játszani akartam... Fenekemmel elkezdtem dörzsölődni Harryhez, aki apróbb sóhajtásokkal és a nyakam csókolásával adta tudtomra, hogy élvezi a malőrömet.<br />
Megfordultam.<br />
Harry szemei olyan szikrákat szórtak a vágytól, hogy talán ezek élesebbek voltak mint a kívülálló fények.<br />
Érzékien csókoltam őt. A lányok -Eleanor, Perrie - holt részegen smároltak a táncparkett közepén.<br />
Ezt mondják...vad bulinak?<br />
<br />
Már alig láttam valamit. Arra sem tudtam öszpontosítani, hogy épp ki csókol vagy vetkőztet. Csak hagytam, hogy sodorjon az ár és a dörömbölő zenére kezdtem vonaglani egy üveg Jack Daniel's- el a kezemben.<br />
Zúgott a fejem és egyszerűen csak vidám voltam. Aztán, hatalmas lökést éreztem. Mi történt velem?...Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-48452549686904423562013-01-27T08:06:00.000-08:002013-01-27T08:06:39.439-08:004. fejezetEgy pár krákogás után kezdett kínossá válni a csönd, ezért úgy döntöttem, megszólalok én.<br />
Vagy mégsem. Ő hívott föl, ő hagyott el, nem nekem kell érdeklődnöm. Elszámoltam magamban 20-ig, ami 20 másodpercet jelentett, majd folytattam még 10 másodpercig, és mivel még mindig csak a lélegzetét hallottam, semmi mást, kinyomtam a telefont.<br />
- Ki volt az, drágám? - könyökölt föl David az ágyamon.<br />
- Egy... semmi. Ismeretlen volt a szám. -hazudtam. Semmi kedvem nem volt magyarázkodni, hogy miért keresett, ki volt ő, miért ment el és az egyéb lelkizős kérdések.<br />
- Akkor miért szóltál bele úgy, hogy "Liam"? - szöktek szemöldökei a magasba.<br />
- Hagyjuk már! - ordítottam el magam.<br />
- De szivem... -kezdte volna el, ha nem csörren meg ismét a telefonom.<br />
Lefagyva néztem a padlót, és arra gondoltam, érdemes lenne-e fölvenni, ha megint le kell tenni?<br />
De ha most el mondja mit akar?... Ó, a picsába! Miért szenvedek ezzel ennyit? Idegbetegesen a telefonomért nyúltam és anélkül, hogy hagytam volna szóhoz jutni, elkezdtem mondani a magamét:<br />
- Mi a retkes tyúkseggért nem tudsz megszólalni hogy verne meg egy liba kétszáz bottal! - az agyamban kezdett fölmenni a pumpa, és mintha az áram ütött volna agyon, vagy csak egy kaméleont akartam volna utánozni, vörös-falfehér között járt az arcom színe.<br />
- Emily, szia. Én... ne haragudj hogy nem szóltam bele az előbb, meglepett, hogy fölvetted. -nevetett zavartan.<br />
- Mit akarsz? -kérdeztem flegmán és kisétáltam a szobából, otthagyva Davidet.<br />
Liam szobájába mentem, leültem az ágyára és csak bámultam ki az ablakon.<br />
- El vagyunk tiltva egymástól, de annyira hiányzott a hangod. -suttogta.<br />
- Akkor miért hívtál? Anya nem lesz boldog, ha rájön...<br />
- Ems, honnan tudná meg? -éreztem hangján, hogy mosolyog. -Te úgysem mondod el. Nem igaz?<br />
- De. -dünnyögtem a képzeletbeli bajszom alatt.<br />
- Mi a helyzet? Hogy vagy? Minden rendben? -rohamozott meg kérdéseivel.<br />
- Nem Liam, semmi sincs rendben, és nem vagyok jól. -sóhajtottam egy hatalmasat, majd végignyúltam az ágyon. -Hiányzol, és bár már tovább léptem, nem tudlak elfelejteni. Mikor látlak újra? Meddig csináljuk még ezt? -gyűltek könnyek a szemembe. -Én már nem akarok semmit, Liam. A testvéred akarok lenni, mint régen, és szeretném, hogy itt legyél és megvigasztalj. Azt mondtad örökké, emlékszel? Gyere haza. Kérlek. -nehezen vissza fojtva a zokogást, átsétáltam anyáék szobájába. Apa épp olvasott, anya pedig vasalt.<br />
- Ems, én mindent megteszek. -csuklott el a hangja.<br />
- Én is. -mosolyogtam, és kihangosítottam a telefont.<br />
- Anya, épp Liammel beszélek. - szólaltam meg halkan. Pár rosszalló pillantás után, odajött mellém.<br />
- Liam? -kérdezte anya.<br />
- Anya. -nyögte meglepetten. -Szia anya.<br />
- Miben sántikáltok? -vonta föl anya egyik szemöldökét és karba tett kézzel várta a választ. Már nem is olyan jó ötlet volt rábeszélni őt a találkozóra...<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
*** </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
A repülőn ülök és épp Liamhez tartok. Végre megismerhetem a híres One Direction 5/4-ét.</div>
<div style="text-align: left;">
Még 2 és fél óra Liverpoolig. Három hónap és 2 hét. Hihetetlen, hogy anyáék beleegyeztek ebbe.</div>
<div style="text-align: left;">
Ja igen, anya és apa is itt ül, mellettem pedig David és Hilary. Hilary a legjobb barátnőm, és lehetetlen lett volna kihagynom őt egy ilyen találkozásból, mivel hatalmas Directioner. A füldugómat bedugtam a fülembe, és az iPhoneomban előre pörgettem vagy 6 számot, mire eldöntöttem, hogy a következő szám tökéletes. Britney Spears - Everytime.<br />
<b><i><u>(Indítsd el a zenét és úgy olvasd tovább!:))</u></i></b><br />
Lassan kezdtem álmosodni, így az ablak felé fordulva lehunytam a szemeimet.</div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/8YzabSdk7ZA?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
Fél óra múlva kb hatalmasat "ugrott" a gép. Egy női hang azt kérte, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat. Szerencsére csak egy apró meghibásodás volt, nem lett semmi baj. Hogy öszinte legyek, izgultam. Féltem, hogy annak ellenére, hogy David itt van, nem tudok majd uralkodni az érzéseimen. És mi van ha majd nem kedvelik egymást Daviddel?... Nem is igazán tudom, hogy hogy tudtunk idáig fajulni. Vagyis tudom, de nagyon nem értem.<br />
<br />
Egy óra múlva landolt a gép. Erösen vert a szívem, mikor a leszállás következett. Kinyílt a gép ajtaja, majd lassan leléptem az első fokra. Azonnal szemet szúrt Liam mellett egy barna, göndör hajú lány. Szerencsémnek hála, a második fokba beleakadt a lábam és legurultam csomagostól a földig. Liam és David azonnal utánam siettek, fölsegítettek, majd megtörtént a nagy bemutatkozás.<br />
- Liam vagyok, Emily bátyja. -nyújtotta kezét hatalmas mosollyal.<br />
- David. Emily barátja. -ráztak kezet. Azt hittem, hogy Liam majd kiborul és kiabál meg duzzogni fog, de éretten kezelte a helyzetet.<br />
- Danielle vagyok. -jelent meg bátyám háta mögött az ismeretlen csaj akinek Dalielle a neve.<br />
- Emily. Ki is vagy pontosan? -próbáltam vigyorogni, de amint közölte, hogy Liam barátnője, lefagyott az arcomról a vigyor és gúnyos mosolyba ment át.<br />
<br />
A taxiban egyedül ültem, mivel Liaméknél az utolsó helyet Dani kisasszony foglalta el. Nem volt valami szimpatikus személyiség, mondanom sem kell. Teljesen az ellentétem. Mit szerethet benne Liam? Miért lehet olyan különleges? Sosem fordult meg a fejemben, hogy Liam milyen lányokat szeret... nem is érdekelt. Eddig olyan volt, mintha a barátom lenne. (Mert az is volt...) De tényleg nem ezért akartam vele találkozni. Ha ő így boldog, akkor én is így vagyok boldog. Mert a testvére vagyok.<br />
Bámultam kifelé az ablakon. London mindig ilyen zsúfolt?! Nem győztem az egyik kocsi után a másikat nézni. De az utolsó kocsi, az megfogott. Szó szerint. Egy hatalmas Coca-Cola feliratos kamion. Áttért a másik sávba, az oldalunkra, és belénk hajtott. Mi bele ütköztünk. Belénk pedig a mögöttünk lévő kettő. Ennyire emlékszem.<br />
<br />
*Liam szemszöge*<br />
<br />
A taxi, amiben Ems ült, jóval előrébb volt mint mi. Arra lettem figyelmes, hogy az előttünk lévő kocsik sorra rohannak egymásba. Mi voltunk a hatodikok. Szerencsére nem ült senki mögöttünk, így "véget vetettünk" a sorozatnak. Éreztem, hogy Emily nincs rendben. Olyan... testvéri megérzés volt. Pár kocsi közül lángok csaptak föl, és zokogások hallatszottak. A taxi, amiben Emily ült, ripityára volt törve. Eszméletlenül feküdtek benne. Vagy tán holtan?<br />
<br />
Fél órája mászkálunk le-föl a folyosón. Emily és (legnagyobb szerencsénkre) Harry, igen a mi Harry Stylesunk a műtőben feküdtek. Kétségbe voltunk esve, nem tudtuk mire kell számítani. Anya sem, én sem, és a többiek sem.<br />
Niall és Zayn beérésével egy időben végzett a műtőorvos, és oda sétált hozzánk.<br />
- Mr. Payne, nem szolgálhatok túl sok jó hírrel. Emily súlyos szenvedéseket szenvedett. Talán hónapok kérdése, még felépül. Amint felébred, és amnézia lép föl, semmi féle kép nem szabad összezavarnunk, illetve erőltetni az elméjét. Kívánom a legjobbakat. -magyarázta az orvos. Értelmes fejjel bólogattam.<br />
- És Harry? -kérdeztem.<br />
- A fiatalembernek agyrázkódása van, semmi komoly. -mosolyodott el.<br />
- Csalánba nem üt a mennykő. -ingatta Zayn a fejét.<br />
- Humoros, humoros Mr. Malik. -forgatta szemét az orvos. - Holnap be lehet hozzájuk jönni, hazamehetnek, mi vigyázunk rájuk. -kacsintott végül és tovább állt.<br />
A pultos nővel hiába értekeztünk, nem sokra mentünk. Senki nem engedte, hogy éjjelre bent maradjunk, így haza mentünk. Vagyis én Daniellehez, kellemes este állt előttünk.<br />
<br />
*Emily szemszöge*<br />
<br />
Lassan éledeztem. Kórház?! És miért van a szobámban egy gyerek?<br />
- Végre! -pattant föl. -Már unatkoztam. -nevetett. -Harry vagyok -nyújtotta a kezét.<br />
- Eltört a karom. -nyöszörögtem. -Emily a nevem. -hunyorogtam, ugyanis az erős fény bántotta a szemem.<br />
- Nagy baleset volt. Nyolc kocsi ütközött. Jól megszívta az első kocsiban ülő. -vihogott a markába.<br />
- Én voltam az elsőben te bunkó. -ültem föl.<br />
- Ops! -kapott a szája elé. -Bocsesz.<br />
- Milyen borzalmasan nézhetek ki... -merengtem, de az ismeretlen Harry, az ágyam mellé ugrott, és megfogta a kezemet.<br />
- Hé, gyönyörű vagy. -mosolygott rám.<br />
- Harry? -nyitott be egy barna hajú fiú.<br />
- Minden oké, Liam. -mosolygott.<br />
- Ki vagy? -nyögtem ijedten.<br />
- Liam, a bátyád.-mosolygott. Nincs baj, csak amnézia. -nevetett kínosan.<br />
- Én meg Harry, a barátod. -állt Liam mellé a göndör.<br />
- MI?! -visított Liam.<br />
- Mivan? -döbbentem le. -Te a barátom vagy?<br />
- Nem az! -förmedt rá bátyám.<br />
- De! -vágott vissza Harry.<br />
- Most mi? -vontam össze a szemöldököm.<br />
- A barátod vagyok. -jelentette ki Harry őszinteséggel.<br />
- Legyen. -morgott Li.<br />
- Szóval Harry vagy, a barátom. -bólogattam. -Be tudod bizonyítani? -vontam föl szemöldököm.<br />
- Persze! -lépett közelebb hozzám. Lassan hajolt közelebb, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Olyan érzéssel csókolt, hogy elhittem neki. És szentül meggyőződtem róla, hogy ő az enyém. Mosolyogva húzódtam el, és fél karommal átöleltem. Nem érdekelt, hogy fájt, csak a közelsége számított.<br />
Liam krákogása zavarta meg az idill pillanatot.<br />
- Most, hogy tisztáztuk hogy mi valós és mi nem, -nyomta meg a "valós" szót Harryre nézve. - Ismertessük a helyzetet a többiekkel is. -mosolygott. Harry kétségbeesett pillantással nézett rám, majd Liamre<br />
MOST MIVAN?!<br />
<br />
<b><i><u>Köszönöm szépen az eddigi kommenteket, és a 2000 fölé ugró látogatást *-* Csak így tovább!!! Imádlak titeket, és sajnálom, hogy nem volt rész, csak a félévi miatt büntetésben vagyok, és hát...gondolom értitek:/ de mindent megteszek, ígérem! Kommenteket várok, puszii :*</u></i></b></div>
Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-84077950077709267612012-12-30T17:39:00.003-08:002012-12-30T17:39:23.413-08:003. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRLbClAjKXO4flRwmhH5DaaXpAvntGujytXfGy4BH1r7kgcD4MlRcbnzCwbPB_qMxiEQ7KINGT429JMzrN3zjIgCxKz5lYpdeYpm2S6XMjN2CWzlf8x-YfMigkA3v4CNMnPeZepWQQM_Y/s1600/tumblr_mfv4062yox1r2jobmo1_1280_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="204" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRLbClAjKXO4flRwmhH5DaaXpAvntGujytXfGy4BH1r7kgcD4MlRcbnzCwbPB_qMxiEQ7KINGT429JMzrN3zjIgCxKz5lYpdeYpm2S6XMjN2CWzlf8x-YfMigkA3v4CNMnPeZepWQQM_Y/s320/tumblr_mfv4062yox1r2jobmo1_1280_large.jpg" width="320" /></a></div>
<br />- Szeretem őt. -jelentette ki Liam.<br />
- Ez érthető, hiszen testvérek vagytok, de ennyire... -kaparta anya a levegőt vörös fejjel.<br />
- Anya, ő a barátnőm. -fogalmazta át magam bátyám, én pedig karjába bújva vészeltem át az eseményeket.<br />
- Liam, fogod a cuccod és elköltözöl! -közölte édesapám rideg hangon.<br />
- Nem vehetitek el tőlem. -suttogtam erőtlenül, és akaratlanul is folytak a könnyeim.<br />
- Ez törvény ellenes. Nem kufircolhatsz a vér szerinti testvéreddel, Emily. -fogta meg a kezem anyu.<br />
- Vele megyek. -szipogtam.<br />
- Szó sem lehet róla! -ordított rám apa. -Ti elvesztettétek a józan eszeteket! -csóválta a fejét.<br />
- Nem! Anya, apa! -álltam föl. -Szeretem őt és ő is engem, és vele fogok menni! -rohantam volna, ha anya nem ragadja meg a csuklómat és le nem rángat a pincébe. Bezárt.<br />
<br />
Egy pár óráig csak dörömböltem és üvöltöttem, de láttam, hogy semmi értelme, így kiültem az ablakba. Rács volt rajta. Mintha eleve börtönnek tervezték volna. De a napfény mégis bevilágított, színes szikrákat szórva a havon.<br />
Elmélyültem egy emlékképben:<br />
<br />
*9 évvel ezelőtt*<br />
<br />
Hivatalosak voltunk egy szülinapi partira. Vagyis csak Liam. Engem nem szerettek, így nem hívtak el...<br />
- Mivan te mocskos? -gáncsolt ki egy fiú a kert felé tartva. Mindenki engem nézett és a hasukat fogva nevettek.<br />
- Hagyj békén, légyszives. -mondtam alig hallhatóan miközben fölkeltem a földről.<br />
- Mi az te pisis, csak nem félsz? -sétált vissza a fiú és ismét a földre nyomott. Pityeregve húztam föl a térdeimet és a fülemet befogva szorítottam össze a könnyektől nedves szemeimet.<br />
- Pisis, pisis, pisis... -csúfolt mindenki.<br />
- Senki sem szeret, mindenki utál! -kiáltotta az egyik lány.<br />
- Hé! Mi bajotok van vele? -szólalt föl az ismerős hang.<br />
- Liam! -poroltam le magam és odaszaladtam hozzá. -Menjünk el innen! -öleltem át.<br />
- Máris megyünk Ems. -mosolyodott el.<br />
<br />
- Engem tényleg senki nem szeret? -álltam meg az úton. Oldalra döntött fejjel bambultam.<br />
- Dehogyisnem! Én imádlak, és ezt igazán tudhatnád. -nyújtotta felém a kezét, amit megfogtam.<br />
- Örökké? -suttogtam.<br />
- Örökkön-örökké. -adott egy puszit a hajamra.<br />
- Liam, te olyan nagy vagy már, engem sem fognak sokáig csúfolni, ugye? -csuklott el a hangom.<br />
- Figyelj, lehet egy életen át kapod a pofonokat, de ügyesnek kell lenned! -kacsintott. -Én pedig mindig melletted leszek. Most pedig gyerünk haza, de majd anyának ne mondjuk el mi történt...<br />
<br />
*Jelen*<br />
<br />
Tettem pár lépést az ajtó felé, ahonnan a zár kattanását hallottam, majd az immár sötét helységbe betört a nappali lámpa fénye. Hunyorogva kiléptem, megvető pillantással bélyegezve anyámat elhaladtam, és Liam szobája felé szaladtam. Benyitottam, de már csak egy cetli állt az ágyon. Az üresség szinte mellkason vágott, mikor körbenéztem. Se egy tárgy, se egy emlék, csak egy póló az ágyon. Fölvettem róla a sárga lapocskát, majd összegyűrtem és zsebre vágtam. Liam pólójára már nem is figyeltem, csak a szobámba rontva a telefonomért mentem, és tárcsáztam Liamet.<br />
- Szia, itt Liam. -hallottam meg hangját.<br />
- Figyelj, hol vagy? Sajnálom, ho...<br />
- Sajnos most nem tudok telefonhoz jönni, a sípszó után hagyj üzenetet. -píííííp. (sípszó) Kinyomtam.<br />
- A francba is! - dobtam le magam az ágyra és zokogni kezdtem. Ismét elveszítettem...<br />
A cetli.<br />
Kivettem a gyűrött papír darabkát a zsebemből, majd átfutottam rajta.<br />
<blockquote class="tr_bq">
" Szia Emily!<br />
Most lehet, hogy nem a legjobbkor írok, de ha szeretnél velem jönni, pakolj össze és éjjel 2-kor menj a szobámba. Érted megyünk. Ha nem leszel ott, egy életre békén hagylak ígérem. Tudnod kell, hogy szeretlek! Liam.xx"</blockquote>
<br />
Föl sem fogtam. Mehetek Liammel. Ez... fantasztikus!<br />
Gyorsan kaptam ki a bőröndömet, és az épp kezembe akadó ruhát belehajigáltam.<br />
Fél 2 volt. Idegesen járkáltam föl-le Liam szobájában, és vártam.<br />
Ekkor jött az, amire a legkevésbé számítottam: apa karba tett kézzel állt az ajtóban.<br />
- Én... nem tudtam aludni. -makogtam.<br />
- És unalmadban összepakoltál 2 bőröndbe?! -vonta föl szemöldökét. -Nem hagyjuk, hogy elfajulj! -ezzel megfogott (?) és átvitt a szobámba, kulcsra zárva azt. Öcsém, ezeknek kulcs mániájuk van?<br />
Egyedül éreztem magam, illetve 100 hullám csatot törtem az ajtóba. Jön a költői kérdés: Miért nem mászok ki az ablakon?!<br />
Nos, semmi magyarázatom sincs azon kívül, hogy hatalmas zajjal jár a kinyitása. Ráadásul nagy erőfeszítésbe kerül mire hajlandó kinyílni... Vagyis valószínű, hogy mire ki tudnék jutni, anyámék lesben állva várnának rám. Azzal pedig se előre, se hátra nem jutok. Így csak ültem az ágyon. Illetve egy újabb csomag hullám csattal próbálkoztam -ám sikertelenül.<br />
<br />
Reggel a szememből dörzsöltem ki a csipát, és az ajtóhoz léptem.<br />
- Kinyílsz! Most! -fenyegettem meg az ajtót, és mintha a szavam hatott volna, az kinyílt. <br />
- Nincs mondani valóm. -került ki anya, miután észrevette, hogy kijöttem.<br />
- Nekem lenne. -tettem karba a kezem.<br />
- Mivel sejtem, hogy mi az, nem érdekel. -ezzel lefelé ment a lépcsőn.<br />
- Téged mi érdekel? Az, hogy hogy tudsz kefélni. -indultam utána. -Soha nem foglalkoztatok velem, és csodálkoztok, ha a saját testvérembe szerettem bele? Apám helyett apám volt. Mindig ott volt, ha kellett... de ti...szartatok a fejünkre. -lenézően méregettem őt, majd miután csak elfordult, fölmentem.<br />
Tudta, hogy igazam volt. Tudta, és már nem tudott mivel visszavágni.<br />
<br />
* 3 hónappal később*<br />
<br />
Hírét sem hallottam Liamnek, már 3 hónapja. Május van. Azonban már túlléptem bátyámon. Találtam egy srácot, aki ugyan olyan, mint ő. A neve David. Egy hete találkoztunk és tegnap jöttünk össze. Figyelmes, aranyos, és a csillagot is lehozná értem.<br />
- Baj van, kicsim? -ölelte át a derekam, miközben a tűzijátékot vártuk.<br />
- Semmi, tényleg. -adtam egy csókot puha arcára, és vissza szegeztem tekintetem az égre.<br />
- Szeretlek. -ölelt át hátulról, így vállára tudtam hajtani a fejem.<br />
- Én is szeretlek. -válaszoltam. Abban a pillanatban elkezdődött a színes égi fény-játék.<br />
Szembesültem a ténnyel, hogy hamarosan 18 éves leszek, és talán munkát kellene keresnem. Nem, nem azért, hogy legyen zsém megkeresni Liamet, hanem azért, hogy tudjam finanszírozni az albérletet, amibe költözni készülök.<br />
Egy új életet szeretnék nyitni, Daviddel.<br />
<br />
Haza értünk. A szobámba osontunk halk léptekkel, nehogy észre ne vegyenek anyuék. Ledöntöttem az ágyra, én meg rá másztam. A nyakát kezdtem szívogatni és a fülcimpáját harapdosni, mire nagyobb sóhajokkal reagált. Pólóm alá nyúlt, és derekamat simogatta. Édes csókolózásból, szenvedélyesbe mentünk át. Nem haboztam, azonnal vetkőztetni kezdtem őt és magamat is. De miért is menne egyszerűen minden?! Miért ne rontaná el valaki?<br />
Vagy épp valami. Ami jelen esetben a telefonom hangos, nagyon hangos csengő hangja.<br />
- Mrhh. -morogtam, és ellöktem magam barátomtól, mire öklendezett (?) egyet. Kikutattam a székre hajított táskámból a hang forrását, majd ledöbbenve vizsgáltam a képernyőt, amin egy nyomtatott "LIAM HÍV" felirat volt.<br />
Csak néztem. Mit akarhat? Miért keres föl pont most? Hol volt eddig?<br />
Elég Emily! Ha nem veszed föl soha nem tudod meg! -győzködtem magam, és rámentem az 'elfogad' opcióra.<br />
- L-Liam? -dadogtam könnyes szemmel. Egy ideig bele sem szólt, majd köhintett egyet, és hangos sóhaj mellett próbált megszólalni.<br />
<br />
- Szia, Ems. - azt hiszem... remegett a hangja. Lélegzet visszafojtva vártam, hogy kinyögje (szó szerint) a mondanivalóját.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><i><u>Kommenteiteket várom, köszönöm a az eddigi támogatást^^ Hálás vagyok a feliratkozóknak is:)) Nos, jövőre ismét hozom a részt :D Kellemes, boldog és sikeres új évet kívánok mindenkinek!:))</u></i></b></span>Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-36466805351799229492012-12-29T09:29:00.000-08:002012-12-29T09:29:18.812-08:002. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju4ND44dcHKft_eZIyZX8Kfjrn5bJLq3k9artbqXIdppMpJl9d_TkD7G8i1jym1K0tRGLc6VJyc00TXb3FKa4pY5YFMbkkPfs3hba59usk4Xg10A4CEo0NGOgMcDm2nbk0VwmVe-k-5DQ/s1600/tumblr_mfrfcotheb1rjllgbo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju4ND44dcHKft_eZIyZX8Kfjrn5bJLq3k9artbqXIdppMpJl9d_TkD7G8i1jym1K0tRGLc6VJyc00TXb3FKa4pY5YFMbkkPfs3hba59usk4Xg10A4CEo0NGOgMcDm2nbk0VwmVe-k-5DQ/s320/tumblr_mfrfcotheb1rjllgbo1_500_large.jpg" width="318" /></a></div>
<br />
Liam nem állított le, sőt, inkább a csípőmnél fogva egyre jobban húzott magához.<br />
Danielle, nos, szegény lány... Bár leszarom mit élhetett át, én nem tűrtem volna a körmöm reszelgetve (?) hogy a pasimat éppen smárolja a saját húga...<br />
Éreztem őt. itt volt a számra tapadva. Imádtam, és most minden eddiginél jobban kívántam őt.<br />
<br />
- Srácok, azt hiszem megyek. -jelentette ki, és az ajtó felé ment. Mintha a falnak beszélt volna, egy ajtó csapódás után komolyabbra vettük a témát.<br />
Liam csak levette rólam a pólót, majd alaposan végigmért.<br />
- Hmm, hugi. -nyalta meg száját. -Mintha megváltoztál volna. -kacsintott és a mellemen ragadt a szeme.<br />
Még jó hogy változik az ember 2 év alatt...<br />
Lassan vissza engedtem magam Liamre, és folyamatosan csókoltam ahol csak értem. Leküzdötte a pólóját, ami alatt 6 kocka is húzódott. Ujjaimmal végighúztam hasán, farmere övéig, amit lassan bontottam ki, tartva a szem kontaktust. Végül az a ruhadarab is a földön kötött ki. Kiakadt a szemem az izgalmi állapotban...khm... álló férfiasságán, és szinte a szememmel égettem le róla az alsónadrágot.<br />
- Várj, édes. Előbb vetkőzöl te is. -vigyorodott el, és hirtelen fordított a helyzetünkön. Nyakamat csókolva haladt lejjebb és lejjebb. Át a melleimen keresztül a csípőmig végigcsókolt minden négyzet centimétert.<br />
- Imádlak! -suttogta és visszatért a számhoz. Mosolyogva cibálta le rólam a nadrágot, majd a melltartóm kapcsával bíbelődött.<br />
Kopogtak.<br />
Mint akibe a villám csapott (bár akkor megbénulni szokás...) úgy röppentünk szét. Bebújtam az ágy alá, Liam pedig alvást színlelve takarózott be a pulcsimmal. Vagyis csak takarta a lenti környéket.<br />
Anyák... mindig aggódnak... egy "megfázol kisfiam" mondat kíséretében lerántotta bátyámról a ruhadarabot, és mintha semmit sem látott volna, kirohant -szó szerint- a szobából.<br />
Kuncogva másztam ki és feküdtem Liam mellé.<br />
- Hol is tartottam? -harapott alsó ajkába. Újból a melltartóm kapcsán ragadt a keze. Megunhatta, -vagy nem tudom- mert teljes erejéből szakította le rólam a parány ruhadarabot.<br />
A fehérneműk eltávolításával (végre) magamban érezhettem teljes hosszát. Előbb finom, gyengéd tolásokat hajtott végre, majd egyre gyorsabb tempót vett fel. <br />
Szinte egyszerre repültünk a csillagos égig. Liam legurult mellém.<br />
Kihalászta a takaróját a szekrényből, majd szorosan hozzábújva pihentünk.<br />
<br />
- Liam... -szólaltam meg a síri csönd után.<br />
- Mondd, édesem. -simított ki egy kósza hajszálat az arcomból.<br />
- Nem lesz ez így jó. -néztem fel gyönyörű barna szemeibe.<br />
- Mi? -vonta föl a szemöldökét.<br />
- Az, hogy a testvérem vagy... Nem azzal van a baj, hogy az vagy, hanem azzal, hogy ágyba bújok veled. Csak tudod... az a baj, hogy hiányzol. Akármikor látlak a TV-ben, újságban, interneten vagy bárhol, csak arra tudok gondolni, ami 4 éve történt. És fáj. Fáj, hogy nem tehetjük meg bármikor azt amit az előbb. Mikor szinte már szenvedek a vágytól, hogy hozzád érhessek, hogy megérints. És ez nem testvéri kötődés, Liam. Szerelmes vagyok beléd. -simítottam tenyereimet mellkasára, amitől kirázta a hideg.<br />
- Emily... én nem is tudom mit mondhatnék erre. -ráncolta össze homlokát.<br />
- Csak annyit mondj, hogy te is így érzel-e vagy mehetek a picsába.<br />
- A húgom vagy, nem dobhatom ki a saját húgomat. -háborodott föl. -Szeretlek, Ems. -cirógatta karomat. - De erre találnunk kell egy megoldást. Lehetetlenség együtt lenni...így. -csak hallgattam amit mondott, és rá kellett jöjjek: igaza volt.<br />
- Liam, kérlek. -hunytam le a szemeimet. -Próbáljuk meg. Az sem érdekel, ha titokban, vagy bánom is én, de a francba is! Veled akarok lenni! -fakadtam ki.<br />
- Hé, nyugi, a tiéd vagyok. -mosolygott édesen, és magához húzott. Hallottam, hogy ver a szíve, éreztem az illatát, és tudtam, hogy már senki nem veheti el tőlem.<br />
- Te Liam -kaptam fel a fejem. -2 évvel ezelőtt volt egy kis akciónk... -pirultam el.<br />
- Emlékszem. -vakarta meg a tarkóját kínosan fölnevetve.<br />
- Mi volt az a papír? -néztem csodálkozva.<br />
- Tudod... anyu bejött. Én meg épp a "küldetésemet" végeztem amit rám bíztál. És közölte, hogy épp innen mehettél ki... Aztán közölte anya, hogy nem mehetek be hozzád 10 után este...és hát.. te jöttél be...és érted na. -dadogott idegesen.<br />
- Értem. -inkább nem nyilvánítom ki a véleményem... csak veszekednénk.<br />
- Emily, lennél a barátnőm? -szaladt ki a száján olyan gyorsan, hogy kétszer át kellett elemeznem, mire kiszűrtem a "lényeget"<br />
- Természetesen, Payne. -adtam puszit az arcára. Hozzábújtam, és mélyen belélegezve illatát, elnyomott az álom.<br />
<br />
* 1 évvel korábban *<br />
<br />
- Emily, vendégünk van! -ordított apu a konyhából. Sejtettem ki az, így nem mentem le. A folyosó sarkáról bámultam, ahogy a bátyám bemutatja az újdonsült barátnőjét.<br />
Becsaptam a szobám ajtaját, és hiába vártam, nem jött senki. Azt hittem majd Liam jön, és megkérdezi, hogy mi bánt. Úgy, mint régen... De semmi.<br />
Hiányoztak azok a régi idők, mikor a medence mellett kártyáztunk és néha-néha úsztunk kicsit. Bevertem a lábam és Liam puszikat adott rá. Minden egyes puha puszi után megkérdezte hogy fáj-e még.<br />
Hiányzott Liam...<br />
<br />
Esett a hó. Még mindig esett a hó. Liam és az a loknis ribanc kint játszottak a kertben, pont úgy, ahogy velem tette anno' még évekkel ezelőtt.<br />
Ekkor gyűlöltem meg Liamet. Azt mondta, hogy ő mindig ott lesz nekem. Akkor most hol van?! Azt ígérte, hogy mindig meg fog hallgatni, neki bármit el lehet mondani. Még sincs itt. És ez annyira fájó érzés, hogy már a halál is kényelmesebb gondolat. (egyáltalán létezik olyan, hogy egy gondolat kényelmes? -szerk.megj.)<br />
<br />
Nem bírtam tovább: fölhúztam az ablakot és ordítani kezdtem.<br />
- Te utolsó, mocskos rohadék! -utánoztam a sakált. -A lehető legrosszabb testvér vagy! Utállak, gyűlöllek! Azt mondtad itt leszel, most meg teszel rá hogy van egy húgod! Inkább azzal a csitrivel fetrengsz a hóban, minthogy megnéznéd hogy élek-e még! Dögölj meg! -csuktam vissza a kis nyílást. Lecsúsztam a falhoz, és a földön labdát alkotva, erősen és hangosan zokogni kezdtem.<br />
<br />
Fél évvel később már az sem érdekelt, hogy vesz-e még levegőt. Nem hallottam róla, nem árulták el hogy haza jött. Nem gyűlöltem, csak leszartam hogy mi van vele. És hogy mitől változott meg a véleményem?!<br />
Azt álmodtam, hogy mellém fekszik, és azt súgja, hogy most már itt van velem és soha többé nem fog elhagyni.<br />
De ez a múlt harangja...<br />
<br />
*Jelen*<br />
<br />
Lassan nyitottam ki a szemem és a vaksötét szobába ütköztem. Pislogtam vagy ezerkétszázszor, hogy aktiválódjon a macska pupillám, de csak nem jött össze. Már úgy nézhettem ki mint akinek nagy dolga van a wc-n és nyomja, nyomja de csak nem jön ki az ürülék. Majd' kidülledtek a szemgolyóim, mikor hirtelen Liamet vettem észre magam mellett, aki -bár nem láttam- de biztosan úgy nézett rám, mint akinek nincs ki a négy kereke.<br />
- Mit... csinálsz? -kérdezte félénken.<br />
- Pszt! -ütöttem képen, (azt hiszem a képe volt) és megint elkezdtem kidüllesztgetni a szemem. Feladtam. A takarót magamra húzva, Liam mellkasába fúrtam magam, és ismét elnyomott az álom.<br />
<br />
Fölriadtam. Negyed 4 múlt öt perccel. Állapítottam meg, nem is tudom honnan. Csak annyit tudok, hogy éhes voltam. És Liam húsra éheztem.Elkezdtem rángatni a békésen alvó <strike>bátyámat</strike> barátomat, de nem kelt fel. Lassan a takaró alá nyúltam, és elvezettem a kezem a himbilimbijéhez, majd óvatosan megfogtam. Ajkaimat forró nyakára helyeztem, és csókolni kezdtem. Azonnal felém fordult és letámadta ajkaimat.<br />
Nem sipisupiztunk, csak csupán hosszas előjátékot folytattunk kb fél 7-ig, mert már világos volt. Fölé másztam, és büszkeségét -ami már kő kemény volt- lassan föl-le kezdtem húzogatni. Gyorsabban és gyorsabban. Mikor közölte (sikította) hogy el fog menni, abbahagytam a mesterségemet és följebb csúsztam, lovagló pózban helyezkedtem el.<br />
Annyira tökéletes lett volna minden, ha anya nem nyit ránk.<br />
Szerintem erős sokkot kapott, mert a szívéhez szorította kezeit, és sikítva rohant ki (ismét) a szobából.<br />
- Ajj-ajj. -sisteregtük egyszerre, majd elkezdtünk fölöltözni. (Bár szívesen befejeztem volna amit elkezdtünk...)<br />
- Este kárpótollak, de most nyugtassuk le anyut. Valahogy... -adott egy puszit a fejemre és föltépte az ajtót. A gondolataimban olvas a gyerek...<br />
- Richard, láttam amit láttam! -ordított anya folyosó közepén apának.<br />
- Anya... -kezdtem bele. -Ez nem az volt aminek látszott... -sóhajtottam.<br />
- Mégis mi volt ez? -ordított.<br />
- Nem tudom... -hajtottam le a fejem.<br />
- Na ameddig nem jut eszetekbe, se te, -mutatott Liamre majd rám. -se te nem mentek sehova. A szavatokat se akarom hallani, menjetek a szobátokba, és kérem a szobátok kulcsait! -mondta szigorúan anya.<br />
- Ezt te sem mondhatod komolyan! -kiabáltam. -Bezársz a a szobánkba?! -tártam szét a karjaimat.<br />
- Ha ez kell ahhoz, hogy ne találkozzatok és hogy meg tudjátok magyarázni mi volt ez, akkor igen, pont ezt fogom tenni! Na, nyomás! Te erre, te arra! -oszlatott szét minket.<br />
Kivette a kulcsaimat, és bezárt. Komolyan bezárt.<br />
- Anyaaaaaa! -üvöltöttem az ajtót verve. -Nem teheted ezt! -nyögtem elcsukló hangon.<br />
- Kuss! Nem érdekel! -hallottam anyám elhaló kiáltását, miközben kiordítottam a könnyeimet.<br />
<br />
*2nappal később*<br />
<br />
Ki lettünk engedve, de még csak egymásra sem nézhettünk. És kíváncsian várták a beszámolónkat.<br />
Liam összekulcsolta a kezünket, és erősen szorítva vezetett le anyáékhoz a nappaliban. Leültünk a velük szemben lévő kanapéra, majd belevágtunk...<br />
<br />
Köszönöm az eddigi visszajelzéseiteket, fantasztikusak vagytok!<3 Kommenteket továbbra is várom! ;) És tessék igénybe venni a Tetszik/Nem tetszik gombokat is!:DLeriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-50582666880224821282012-12-28T16:44:00.001-08:002012-12-28T16:44:32.449-08:001. fejezet<span style="font-size: large;"><u><i><b>Sziasztok!:D<br />Köszönöm a visszajelzéseket és a biztatást, nem bírtam tovább muszáj volt éjszakának idején megírnom a következőt! :D De előbb közlök egy fontos tényt: Nem vagyok orvosi segítségre szorult!:'Dxd</b></i></u></span><br />
<span style="font-size: large;"><u><i><b>Na szóval, csak így tovább, imádlak titeket.^^<br />Kommentelni kötelező! :)</b></i></u></span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn0BHtj2x_H7Nb9Dhu4-fhZmhajNWveZ2jLcJUZz86QeJaW_UbMl_Gda6y1GzXhliSoWiRn6APUP4_6KgiHcbUUV8PzD7VCIV2iWb5PoXnWE768YvcPo0w_ZpXJTX68xjVb3TUgfR43kU/s1600/tumblr_mf9bzikZ5t1r3j1m0o1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn0BHtj2x_H7Nb9Dhu4-fhZmhajNWveZ2jLcJUZz86QeJaW_UbMl_Gda6y1GzXhliSoWiRn6APUP4_6KgiHcbUUV8PzD7VCIV2iWb5PoXnWE768YvcPo0w_ZpXJTX68xjVb3TUgfR43kU/s320/tumblr_mf9bzikZ5t1r3j1m0o1_500_large.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Ami azt illeti... bármennyire gyűlöltem Liamet, annak az éjjelnek a varázsát senki sem tudta felülmúlni. De ez csak testvéri kötődés. Na jó... ez biztosan nem az. Hiszen nem mindennapi egy ember számára, hogy vágyik valakire. Mármint...ez teljesen mindennapi. De hogy az a valaki a testvére legyen?!<br />
Különben is... ott van neki Danielle. Boldogok, aranyosak, bár éjjel feküdnék a csaj helyébe, de lényegtelen...<br />
Ide szakember kell. <br />
Nem. Ide Liam kell. -állapítottam meg.<br />
<br />
- Sz-szia Liam. -szóltam bele a telefonba félénken.<br />
- Emily? -kérdezte.<br />
- Én csak azt szeretném tudni....<strike>hogy jól vagy-e </strike>hogy hol vagy? -piszkáltam a körmöm.<br />
- Pont úton vagyok haza. -közölte közömbösen.<br />
- Hát... én is..izé. Itthon vagyok. -mosolyogtam magamban.<br />
- Oké, és? -kérdezte ridegen.<br />
- Liam, 4 éve alig láttalak! -emeltem följebb a hangom.<br />
- Hé-hé! Mikor utoljára ilyen hangnemben beszéltél megdugattad magad, szóval most vegyél vissza. -röhögött a telefonba.<br />
- És honnan tudod, hogy most nem akarom? -haraptam az alsó ajkamba. Válaszul csak egy üresen zúgó hangot kaptam.<br />
Gratulálok, Emily Janet Payne! Ezt ügyesen elbasztad!<br />
Mondjuk... jogos. Ha én fiú lennék és arra kérne a 13 éves kishúgom, hogy rontsam meg, aztán 4 évig felé sem néznék, majd kapnék egy hívást hogy megint baszhatnékja van velem, <strike>én is kinyomtam volna</strike> rohantam volna a szobájába... De csak én vagyok ilyen kívánós?!<br />
<br />
*3 órával később*<br />
<br />
Beszélgetést hallottam a konyha felől, miszerint Liam James Payne megérkezett.<br />
Befújtam magam az édes illatú parfümömmel, megigazítottam a hajamat - meg a ruhámat - és drámaian kirontottam az ajtón. <br />
- Beszélnünk kell! Most! -rángatott be a szobájába Liam. Amint becsukta az ajtót -kulcsra- hmm...itt készül valami... leült az ágyra és csak nézett. Mint mindig, én törtem meg a csendet:<br />
- 4 év után eszedbe jutottam? -kérdeztem gúnyosan.<br />
- 4 év után dughatnékod van? -vágott vissza.<br />
- 4 év után szóba állsz velem? -vágtam karba a kezeimet.<br />
- 4 év után még van képed duzzogni? -húzta föl a szemöldökét.<br />
- 4 év után rájöttél már, hogy hiányoztam? -mosolyodtam el.<br />
- 4 év után sem. -tekintett oldalra. Na jó... nem erre a válaszra számítottam, jöhet a B terv! Ja, azt elfelejtettem kitalálni...<br />
- 4 év után csak veszekedni tudunk? -néztem rá boci szemekkel.<br />
- 4 év után azt várod, hogy most vigyelek ágyba? Még mindig a húgom vagy, ha tetszik, ha nem! -állt föl és elém állt(?).<br />
- 4 év után az a minimum hogy bocsánatot kérjünk. -kémleltem a tornacipőjét. Ott volt egy madár kaki rajta. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de nem ment. Kihúztam a zsebemből egy zsepit, és alaposan kivikszeltem a cipőjét majd a kukába dobtam a szaros zsepit. Hol is tartottunk? Ja, épp arra várok hogy bocsánatot kérjen!<br />
- Sajnálom, Ems. -húzott magához. Szorosan átfogtam őt.<br />
- Szemétláda! Miért nem kerestél soha? Annyira sajnálom..-suttogtam az utolsó két szót, miközben elhomályosodott a látásom.<br />
- Szégyelltem magam... A 13 éves húgommal sipisupiztam a saját ágyamban, ugyan hogy állhattam volna eléd?! -tolt el magától.<br />
- Bazdmeg! -szipogtam nevetve. -Hiányoztál. -és megint ölelkeztünk. <br />
- Gyerekek! Itt van valaki. -kopogtatott anya az ajtón.<br />
- Szia Liam. -nyávogott (?) valaki az ajtó előtt.<br />
- Danielle! -suttogta. Miért kell suttogni? -Ágy alá! Most! -utasított.<br />
- Várj kicsit! -kiáltott ki a bátyám a barátnőjének. Lassan, kelletlenül bekúsztam az ágy alá és onnan kémkedtem.<br />
Kikattant a zár, és a gyönyörű lány Liam nyakába vetette magát. Bátyám érzéki csókokkal terítette el a lány arcát, és leültette -a felettem lévő- ágyra.<br />
Mi?! Nem! Mi?! -pattogtak az agykerekeim.<br />
Miért vagyok....féltékeny?<br />
<br />
*2 évvel korábban*<br />
<br />
- Liam jelentkezett az X-factorba! -visította anya.<br />
- Akkor mostantól kevesebbet látjuk őt, igaz? -szomorodtam el.<br />
- Kicsim, tudod mennyire szeret téged. -ölelt át anya. Hát....khm... igen...szeret... -az ő kishúgát nem hanyagolná el sosem. Most is csak a kamasz kor hatására, tudod... -kacsintott.<br />
- Remélem így lesz! -mosolyogtam, majd Liam szobája felé vettem az irányt. Kopogtattam. Semmi. Még egyszer, majd kinyílt az ajtó.<br />
- Nem mertem rád rontani. -kuncogtam, miközben belibbentem a szobába.<br />
- Emily, beszélnünk kell. -jelentette ki komolyan és leült velem szembe az ágyra.<br />
- Van egy lány... egy igazán mesés lány. -csillogtak föl szemei. -Az X-factor táncosa...és hát... elhívtam randira. -pirult el.<br />
- Liam! Dehát ez nagyszerű! -öleltem át egy tökéletes műmosoly kíséretében. -De ugye mindig én leszek az első számú csajod? -mosolyogtam a gyűrűs ujjam emelve. Ez volt az ígéret ujj. Egy éve találtuk ki, mert vicces volt, hogy nem tudjuk tökéletesen kinyújtani.<br />
- Hát természetesen! -kulcsolta át az ő ujjával.<br />
- Mikor indulsz? -kérdeztem szomorúan.<br />
- Holnap hajnalban. A válogatásra... Ott kell lennem.. -motyogta. -De fel a fejjel! Majd hívlak. -kacsintott és egy biztató mosolyt küldött felém. Éreztem, hogy nem lesz minden rendben ezek után. Ha sikeres lesz, ha nem. Bár a hangjával tuti benne lesz a top 5-ben, de nem az a lényeg. Hanem az, hogy elveszítettem a bátyámat.<br />
- Liam, csókolj meg. -kérleltem.<br />
- Nem tehetem. -döntötte homlokát az enyémnek. -Anyáék... szóval megláthat. -húzta a száját. -Bár szívesen megtenném. -mosolygott megállás nélkül.<br />
Fölálltam, bezártam az ajtót, és visszaültem.<br />
- Nem láthatnak. -suttogtam. Ajkai vészesen közel voltak az enyémhez, én pedig úgy éreztem, hogy Ő életem szőke (barna) hercege fehér lovon. Pedig csak a testvérem volt, aki hevesen küzdött az ajkaimmal. Nekem a könny már potyogott a szememből, de nem hagytuk abba.<br />
Hátradöntöttem az ágyon, és a csípőjére ülve, vagy inkább feküdve tértem le az ajkáról a nyakára.<br />
- Emily, ezt most ne. -tolt el. De szavára sem figyelve, folytattam, és láthatólag és hallhatólag is, sikerült győznöm. Kibújtattam a felsőjéből és egy szem pillantás alatt kaptam le róla a pólót.<br />
A nagy csókcsata közepette vettem észre, hogy már csak egy bugyi van rajtam, Liam ágyékánál pedig feszül az alsógatya anyaga.<br />
Tapasztaltuk már, hogy én túl hangos vagyok, ezért Liamről letépve az alsóneműt, arra utasítottam, hogy elégítse ki magát mert én el kell hogy tűnjek. Még egy hosszú csók menetet lejátszottunk, miközben eljátszogattam.<br />
Kisurrantam a szobából, kezembe a ruháimmal, majd úton a szobám felé, anya állított meg.<br />
- Fürödtem. -előztem meg a kérdését, majd amilyen gyorsan csak lehetett, megtámadtam a szobámat.<br />
Az ajtónak dőlve lecsúsztam, és a térdeimet fölhúzva zokogni kezdtem.<br />
Nem, nem azért, mert nem csináltam a bátyámmal, hanem azért, mert nem lehet enyém a bátyám. Így nyomott el az álom, hogy még csak föl sem öltöztem, csak kuporodtam az ajtó előtt.<br />
Reggel az ágyban találtam magam, és egy cetlit kaptam a homlokomra:<br />
<blockquote class="tr_bq">
"Szép voltál, gratulálok. Liam."</blockquote>
<br />
Mai napig sem tudom, hogy mit vétettem... Aznap pedig...Nem is hívott, nem is beszéltünk...2 éven át egyáltalán semmit.<br />
<br />
*Vissza a jelenbe*<br />
<br />
Harci tyúkként (jobb hasonlat nem jutott eszembe -szerk.megj.) <strike>ugrottam</strike> kúsztam ki az ágy alól és ugrottam föl.<br />
Danielle úgy nézett rám, mikor rávetettem magam Liamre, és csak szó nélkül lesmároltam, mintha meg tudna ölni...<br /><br /><u><i><b>Remélem nem okoztam csalódást, ha mégis akkor nézzétek el, mert istenem (!!!) mégis csak háromnegyed 2 van...<br />Kommentet írni!;) Puszi.</b></i></u>Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3847181166778251865.post-87276065136268214682012-12-28T13:50:00.000-08:002012-12-28T13:50:57.927-08:00Bevezető.<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><u><i><b>Mielőtt azonnal kiikszelitek az ablakot, mert sablonosnak gondoljátok a sztorimat, NE higgyétek, hogy az lesz! Ez egy nem mindennapos történetnek ígérkezik, és nem okozok csalódást. Most mindenki forgatja majd a szemét hogy "unalmas!" "ugyan az mint a többi..." stb..<br />De ha az első fejezetet elolvasod, (és nem vagy analfabéta) rájössz, hogy ez tényleg nem a szokásos "rózsaszív felhős" történet! Nem, nem bizony! <br />Jó olvasást, kommentet ne felejts el hagyni! ;) Puszi.</b></i></u></span></span><br />
<br /><br />
Nem minden napi az életed még 17 évesen sem, ha egy világsztár a bátyád...<br /><br />
<u><i><b>2008. szept. 04.</b></i></u><br />
<br />
A 13. születésnapom után 3 nappal, anyáék közölték, hogy nyár utáni kiruccanásra mennek (megint...) és a bátyámmal miénk a ház egy teljes hétig. Sosem voltak velem, nem tudtam velük leülni egy hosszabb beszélgetésre. Soha. Így most is a szobámban gubbasztva a plafon gyönyöreiben merültem el, mikor halk kopogást hallottam és az ajtóm nyikorgását.<br />
- A választ nem szokás megvárni? -vetettem oda.<br />
- Sajnálom, nem hiszem hogy bármit is megzavartam volna. -csukta be maga mögött az ajtót a bátyám. <br />
- Hát...ebben talán igazad van. -ültem föl és pár kósza könnycseppet töröltem le az arcomról.<br />
- Hé, valami baj van? -ült le mellém Liam átkarolva a vállamat. -Nekem bármit elmondhatsz, tudod. -mosolygott rám.<br />
Liam olyan... hogyis mondjam... törődő típus. Érdekli, hogy mi van velem, és nagyon sokat köszönhetek neki.<br />
- Az a baj, hogy anyáék sosem hallgatnak meg, és nem törődnek velem. -hajtottam le a fejem. Mintha én szégyellném magam az miatt, hogy ők ilyenek.<br />
- De én itt vagyok helyettük is. Mondd el, amit nekik szeretnél, én szívesen meghallgatlak. -emelte föl a fejemet az államnál fogva.<br />
- 13 éves vagyok, és már minden lány tud mindent és a zöme csinálta is... -kicsit elpirultam, hisz elég kínos ezt épp a bátyámnak mesélni... - én pedig le vagyok maradva. -kínosan nevetett föl.<br />
- Hogy érted ezt?<br />
- Például mindenki csókolózott már, csak én nem. -húztam a számat.<br />
- Ráérsz még vele! -kacsintott és már állt volna föl, de visszarántottam a pulcsijánál fogva.<br />
- Nem fejeztem be. -néztem szúrós szemekkel az ő szemébe.<br />
- Hát oké. -helyezkedett vissza az ágyra.<br />
- Csókolj meg! -böktem ki gyorsan.<br />
- Mi?! -szöktek föl a szemöldökei.<br />
- Csókolj meg, a bátyámmal nem olyan ciki ha bénázok, mintha élesben járatnám le magam! -magyaráztam.<br />
- Emily, a húgom vagy...ezt nem. -kerekedtek ki a szemei.<br />
- Liam, a kurva életbe! Csókolj meg! -emeltem föl kicsit a hangom. (na jó... nem kicsit)<br />
- Huh. -fújta ki erősen a levegőt.<br />
Kezét a hátam mögé támasztotta az ágyon, a másikat pedig a combomra csapta (?) és egyre közelebb hajolt. Megcsapott az illata. Normális esetben nem fantáziáltam volna a bátyámról, de most úgy éreztem, ezt megtehetem. Szemeit lassan lehunyta én meg szinte már bandzsítva figyeltem az eseményeket. Egyszer csak egy puszit lehet a számra és villám gyorsan elhúzódott.<br />
- Megfelel? -vörösödött fülig.<br />
- Nem! Ez puszi volt és nem csók... -csóváltam a felem.<br />
- Te...most komolyan azt akarod, hogy smároljalak le?! -húzta föl egyik szemöldökét és pedig egy egyértelmű bólintással a tudtára adtam, hogy pont ezt szeretném.<br />
Aztán kezdtük előröl. Én bandzsítottam, ő lecsukott szemmel a számra tapasztotta száját. Pislogtam egy párat, majd én is lehunytam a szemem. Megnyalta a számat, és nyelvét az én számba döfte (?) át. Egy ritmusra mozogtak ízlelőszerveink (vagy mi a szinonimája a nyelvnek) és kezét az ágyról a derekamra tette. Nem is tudom... csináltuk ezt vagy 5-6 percen át, majd elhúzódott a torkát köszörülve.<br />
- Köszönöm. -mosolyogtam rá. Ő csak fölpattant, és legközelebb már csak az a szobája ajtaját hallottam csapódni. Vágtam magamban egy olyan fejet, hogy "ennek mi baja lett?" és utána rohantam.<br />
Kopogás nélkül rontottam be a szobába, és olyat láttam, amire normál esetben öklendeztem volna. Liam... éppen... ült...és.. ez kínos. Szóval Liam épp a csajhiányát dolgozta föl (dolgozta...már ha értitek...- szerk.megj.). De az utóbbi után csak odasétáltam... és mintha nem láttam volna semmit, leültem mellé.<br />
- Emily...én... jujj. -kapkodott ide-oda a párna után -ami nem volt- így a kezével takarta ami takarható.<br />
Szó nélkül megcsókoltam. Elhúzódott...<br />
- Mire készülsz? -ugrott arrébb ijedten. Válaszul újból megcsókoltam. Most nem állította le az eseményeket.<br />
<br />
- Emily. -szólalt föl rekedten. -Álljunk el, ameddig nem késő. -tolt el lágyan magától.<br />
- Nem akarok leállni. -hajoltam közelebb. <br />
- Nem akarom elvenni az ártatlanságod. -húzódott hátrébb. - A bátyád vagyok... te jó isten! Egyáltalán mit művelünk? -fújtatott (?) egy sort.<br />
- Nyugi már. -túrtam hajába.<br />
- Biztos..?<br />
- Bizos! -mosolyogtam rá. Megtörtént.<br />
<br />
<br />Ennek már 4 éve. Nem mondom, hogy elfelejtettük, mert ezt lehetetlenség, de nem is volt nagyon témában. Az után anyáék egyszer sem hagytak magunkra, szóval esélytelen volt hogy a történelem megismételje önmagát. Ebben az is közrejátszott, hogy Liam a One Direction énekese. Én pedig...én meg egy szürke besavanyodott kisegér vagyok... Miért is számítana a kis Emily, ha a bátyja többszázezer dollárt hoz haza havonta kétszer. Meggyűlöltem. És ha haza jött, én minden áron kerültem a társaságát. Elmentem sétálni vagy épp bezárkóztam a szobába mint aki már nem is él. Nem is keresett. Anyáék egyszer sem említették, hogy "beszélj a bátyáddal mert hiányzol neki" vagy hasonlót. Csak papíron volt már közünk egymáshoz, idegenek voltunk egymásnak. Leriahttp://www.blogger.com/profile/00524338682277759423noreply@blogger.com5